37

2017. június 13.

Oroszország, Moszkva

Tegnap kora este sikeresen megérkezett Daniel. Nem mentem ki elé a reptérre, épphogy vége lett a legtöbb rendezvénynek, párat így sem tudtam megnézni. Mikor becsuktam magam mögött a bejárati ajtót, már csengettek is. Az ausztrál mindössze egyetlen bőröndöt húzott maga után. Két puszival üdvözölt. Nem úgy nézett ki, mint aki szívbajos lenne, de betudtam annak, hogy ő mindig vidám. Miután bejött, fogalmam sem volt, hogy hova rakja a cuccait, ezért szimplán csak a nappali közepén hagyta. Beleégett az agyamba az a momentum, mikor úgy mért végig a szemével, mintha levetkőztetne. Bele is pirultam, de nem lehetett észrevenni. Majd egyszerűen megjegyezte, hogy csont és bőr vagyok, egyek már valamit. Tíz percig győzködtem, hogy nem küszködök étkezési zavarral, csak egy kimerítő edzés nagyon felkavarja a gyomromat, ezért néha egy falat se megy le a torkomon este. Közölte, hogy kedden edzés után elvisz egy délutáni ebédre. Érdekes, hogy elvileg neki van problémája, mégis miattam aggódik. Nem volt mit tenni, beleegyeztem. Mondta, hogy csinosítsam ki magam, egy étterembe fogunk menni. Az sem zavarta, hogy én vagyok otthon, ő pedig még életében most volt itt először, megesküdött, hogy megoldja. Inkább ráhagytam.

Egész este semmi érdemlegeset nem csináltunk, csak feküdtünk a tévé előtt. Miközben azzal volt elfoglalva, hogy keressen egy angol nyelvű adót, én elmeséltem neki mindent. Allát sem hagytam ki. Sajnálta, hogy végül ez lett, pedig ő rendes lánynak ismerte meg, ilyesmiket beszélt. Hét óra tájban korgott a hasam. Az ausztrál azonnal felpattant mellőlem, és diadalmasan közölte, hogy eszünk. Mit, azt ő se tudta. Mindig ráhibáztam, hogy csak akkor álltam neki az ételnek, ha éhes vagyok, mindig nehéz volt megállni, hogy főzés közben ne faljam fel a nyers dolgokat. Mivel előre elkészített, fagyasztott, vagy akármilyen tartósítószerben bővelkedő ételeket nem fogyaszthatok, maradt a legalább tizenöt szöszmötölés a konyhában. Danivel közöltem, hogy amíg itt van, csak egészséges kaján fog élni, ugyanis én nem fogok kétfélét csinálni, egy is bőven elég tripla adagban. Elhatároztam, hogy pilmenyit főzök, mert nem volt otthon csirke, csak darált hús. Lényegében egy tészta, hússal töltve, tejföllel. Mikor kimondtam, Daniel csak nézett egy nagyot, nem is csodáltam, hiszen ez orosz étel. Megkérdeztem tőle, hogy szereti-e a hozzávalókat, amiket majd beleraktam, mindenre igennel válaszolt. Úgy gondoltam, nem lesz gond.

Átlagosan fél óra alatt szoktam meglenni, azonban ez az idő a duplájára nőtt, köszönhetően Dani pepecselésének. Mikor még a liszttel bíbelődtünk, fogta magát, és egy hirtelen ötlettől vezérelve rácsapott a fenekemre. Normál esetben zavarba jöttem volna, de amikor hátrafordultam, és megnéztem a helyét, azonnal felment bennem a pumpa. Ennek az idiótának lisztes volt a keze, így a fekete cicanadrágomnak a hátulján egy hatalmas, fehér kéznyom éktelenkedett. Szájtátva bámultam rá. Kevés dologgal lehetett felbosszantani, és azok is csak apróságok, de ez közéjük tartozott. Megfogtam az egyik, eddig még sértetlen tojást, és összetörtem a fején. Utáltam, ha a ruhámnak bármi baja lesz, ráadásul ez volt az egyik edzős gatyám. Szuper, holnap fagyhatok meg rövidnadrágban, ha nem jön ki.

Elképedve pislogott, miközben a fehérje folyt le az arcán. Nemes egyszerűséggel kiröhögtem, elég viccesen nézett ki tojáshéjjal a fején. Egy pillanat alatt reagált, a tálból, amibe kiöntöttük a lisztet, belenyúlt, és az arcomba dobott egy kicsit. A számba is került, ezért elkezdtem köhögni, azt tettetem, hogy mindjárt megfulladok. Érdeklődve hajolt hozzám közel, hogy megnézze, élek-e még, azonban a meglepetés erejét kihasználva ráborítottam a tálat. Serényen keresett valamit a pulton, amit rám kenhet, azonban az ő hasa is felkordult.

- Azt hiszem, el kéne kezdeni a vacsorát - nevetett fel kínosan. Megpróbáltam leporolni az arcomat és a fenekemet, meg amire jutott liszt, míg ő a hajával foglalkozott.

- Összeállt a liszt meg a tojás, tészta lett a hajamból! - sopánkodott, miközben megpróbálta szétszedni az összeállt masszát.

- Inkább zuhanyozz le, addigra kész lesz a kaja - nevettem, és megmutattam, merre van a fürdőszoba. Adtam törülközőt és megmutattam a tusfürdőket. A fenti, vagyis a saját fürdőszobámba kísértem, nem akartam, hogy anya valamit furcsálljon, ha hazajön. Viszont így az egész emeleten is végigtrappolt, csupa liszt lett utána minden. Lehet, még is jobb lett volna lent, porszívózhattam ott is.

Miután visszaértem a konyhába, feltűnt, hogy a bőröndje érintetlenül hevert, még mindig a nappali közepén. Zavarta a szememet a csomag, ezért beraktam az egyik kanapé mellé. Fél óra múlva már a tálaláshoz készülődtem, amikor egy hangra lettem figyelmes.

- Hova raktad a bőröndöm? - kérdezte a pilóta. Felé fordultam, de nem kellett volna. Mindössze egy törölköző takarta a derekát. Egy kis ideig a felsőtestén legeltettem a szemem, s miután rájöttem, már ott áll egy ideje, zavartam válaszoltam. Ennél kínosabb már nem is lehetett volna.

Megterítettem és összeporszívóztam mindenhol, ami beletelt még tíz percbe. Fogalmam sem volt, mit csinál eddig az ausztrál. Már leültem az asztalhoz, amikor megláttam a lépcső tetején.

- Mit csináltál ennyi ideig? - furcsálltam. Csak nem öltözött több mint tíz percig.

- Körülnéztem a szobádban.

- Mert?

- Hogy adatot gyűjtsek rólad - viccelte el. - Amúgy a díjaidat néztem ennyi ideig, megakadt rajtuk a szemem, eltévesztettem az ajtót. Nem semmi.

- Remélhetőleg egyszer majd egy olimpiai arany is ott lesz mellettük - mosolyodtam el. Egy álom válna valóra.

Csendben fogyasztottuk el a vacsorát, ő ette meg a háromnegyedét a tésztának. Mivel már elég későre járt, lehoztam pár párnát és egy pokrócot. Meglehetősen meleg volt, az éjjel tizenöt fok körül ingadozott a hőmérséklet.

Reggel már korán elmentem edzésre, hagytam egy üzenetet a konyhapulton az alvó pilótának, hogy van mirelit a fagyasztóban, vagy ha nem akar főzni, rendeljen valamit. Vittem magammal sminket, és egy fekete egybe ruhában indultam el itthonról. Megnéztem az előrejelzést, napos időt jósolt, huszonöt fok körül. Ennek örültem, bár a reggeli hideg miatt felvettem egy bőrdzsekit. Mondjuk edzőtáskával kicsit furcsán nézett ki a szett, de mindegy.

Az edzésnek pontosan lett vége három órakor. Daniellel megbeszéltük még reggel, hogy négyre jön a központhoz, így még volt időm elkészülni. A hajamat megszárítottam, és megkértem Vladát, hogy dobjon rám egy nem túl erős sminket. A szememre nude szemhéjpúder került, feketével kihúzva. Highlightert is kent rám a lány. Rúzst nem akartam. Meglehetősen furcsa volt, de szépnek éreztem magam. A fekete pántos ruhában és egy ezüstösen csillogó elegáns cipőben voltam. A hajamat a természetes formájában hagytam, hogy a hátamra omoljon, csak megszárítottam, hogy ne legyen vizes.

- Csak nem készülsz valahova? - húzta fel a szemöldökét Gelena. Ahhoz képest, hogy erről senki sem tudott, hova megyek, Vlada nem is kérdezősködött. Tudta, hogy majd elmondom magamtól is.

- Csak baráti - vontam meg a vállam, igazsághoz hűen. Nem is kellett több, egyből elkezdte találgatni, hogy ki lehet a pasi jelölt, de inkább ráhagytam, és kifelé igyekeztem.

A lépcső alján várt rám. Amint meglátott, levette a baseball sapkát. Egy szürke ingben volt, sötét farmerben, szemét napszemüveggel takarta el. Meg kellett hagyni, igazán jól nézett ki. Elmosolyodtam, és odafutottam hozzá. Megöleltem, és beszívtam a kellemes parfümjét.

- Mi az, ennyire hiányoztam? - kérdezte nevetve.

- Hidd el, nem te, hanem az ebéd - oltottam le egy pillanat alatt, mire szomorú fejet vágott. - Jó, azért te is egy kicsit - mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára. Még engem is meglepett, hogy 

mennyire nyitottan fogadtam. Teljesen összeszoktunk.

Átkarolta a derekamat, és a kocsi felé terelt. Ami amúgy az enyém, ő biztos taxizott. Felé tartottam a slusszkulcsot, hátha ő akar vezetni, mert nekem semmi kedvem sem volt. Örömmel elfogadta, ezért az anyósülésre ültem. Az edzőcuccomat nemes egyszerűséggel csak hátradobtam, feleslegesnek tartottam bármit is bevinni a pénztárcán kívül. Csak nem várhattam el tőle, hogy az egészet ő fizesse.

- Mindig is érdekelt, hogy milyen egy pilóta mellett ülni az autóban - jegyeztem meg, megtörve a beállt, de nem kínos csendet.

- Megnyugtatlak, teljesen átlagos - nevetett. Olyan könnyedséggel vezetett, félig nem is az utat nézte, de nem lépte át a sebességhatárt. Mondjuk, ezzel a kocsival nem is lehet.

***

Feltűnt, hogy egy ideje csak turkálta az ételt, és meredten nézett előre.

- Mi a baj? - kérdeztem, miután megrágtam a falatot. Felsóhajtott. Nyoma sem volt az életvidám pilótának.

- Jemma - ejtett ki egy nevet, feltételeztem, a barátnőjét.

Hallgattam, nem akartam, hogy úgy tűnjön, mintha kifaggatnám. Felnézett, majd folytatta.

- Összeveszett velem, hogy sosem jövök haza, csak a munkámmal törődök. Nem érti meg, hogy nekem ez az álmom! Épp most teljesítem! És ha címet akarok nyerni, akkor dolgoznom kell! Aztán belekevert téged is. Elkezdte, hogy rád biztos jut időm, meg ilyesmik - sóhajtott. - Ne érezd magad hibásnak, nem tehetsz semmiről, csak féltékeny. Aztán meg fogtam magam, és eljöttem a futamra, onnan pedig ide, azóta nem láttam.

Nem tudtam, mit mondhatnék. Nem tetszett, hogy ilyen véleménnyel volt rólam a lány.

- Szerintem le kéne ülnötök beszélgetni. Vidd el több közös programra, ilyesmik, érezze, hogy törődsz vele. - Próbáltam a legokosabb tanácsot adni, ami pillanatnyilag eszembe jutott.

- Köszi - mosolyodott el halványan.

Befejeztük a késői ebédet. Rég ettem már ilyen jót, teljesen megtelítődtem. Hazaérve csak ledőltünk a kanapéra. Bekapcsoltuk a tévét, hogy legyen valami háttérzaj, de igazából csak hülyeségekről beszélgettünk. Megpróbálta lefordítani az orosz híradót, természetesen az egészet kiparodizálva. Rég nevettem ennyit, mint ezen az estén.