33

2017. május 15.

Oroszország, Moszkva

Reggel semmi extra nem történt, csak egyszerűen felöltöztünk, és lementünk enni. Beültünk egy kicsit a wellness részlegbe, ha már holnap úgy is vissza kellett térni a normális életbe. Daniellel mentünk ki a pályára. Az ausztrálnak mára kutya baja se volt, ugyanúgy poénkodott vezetés közben is, mint máskor. Egy szót sem ejtettünk a délután kettő órakor kezdődő futamról, tudtam, van elég baja, minek felhozni. A paddockban elváltak útjaink, míg mi békésen sétálgattunk, ő a mérnökeihez igyekezett. Érződött a levegőben - a párán kívül -, hogy itt kezdődik valami. Csak úgy, mint Ausztráliában. Imádom a Forma-1-et, mintha eddig ezt senki sem tudta volna. A közvetítések nem adják vissza azt az igazi érzést, mikor hallom, hogy a motorok felbőgnek, a kerekek csikorognak. Egyszerűen nem lehet szavakba foglalni azt, ami átjárja a szívemet. Ezt csak az igazi fanatikusok érthetik meg. Bár mindenki eljuthatna egyszer ide, és megnézhetné, mi is zajlik a színfalak mögött.

Épp a motorhome előszobájába ücsörögtünk hármasban, a légkondicionált részen. Már inkább nem is kérdeztem meg, mi történt abban a fél órában, míg elmentem megkeresni apát, ugyanis Alla keze az ausztrál combján pihent, mikor visszaültem. Nem akartam beleszólni a lány dolgába, úgy is azt csinál, amit akar, felőlem aztán mindenkivel összefeküdhet. Úgy tűnt, nem zavartatták magukat, ha jól tudtam, Daninek nem volt barátnője. Oda sem néztem, mikor kinyílt az üvegajtó, azt hittem, megint az egyik szerelő, vagy ilyesmi. Hirtelen Max állt meg előttünk.

- Tegnap Sebastian, ma Daniel? Holnap már én következem? - kérdezte erőltetett nevetéssel. Az ausztrál már szólásra nyitotta volna a száját, nagy valószínűséggel megerősítve a csapattársa számára, hogy ők csak barátok, de Alla megelőzte.

- Ne szólj bele a nagyok dolgába, kisgyerek - húzta fel az orrát, és lesajnálóan nézett Maxre.

- Lehet, hogy fiatalabb vagyok, de több ész szorult belém, az biztos - replikázott vissza a holland.

- Inkább maradj a kisautóknál, ide is csak bekönyörögted magad. - Hogy lehet, hogy ezek ketten fél perc ismeretség után vérig sértegetik a másikat?  Pedig azt hittem, még én vagyok rosszban Maxszel.

- Állítsátok már le magatokat! - szólt indulatosabban Daniel. Csak csendben figyeltem, és vártam a szócsata végét. Jobbnak láttam kimaradni belőle.

- Max, még egy gyors edzésre el kell menned - állt meg mellette egy csapatruhás nő.

- Rendben - legyintett a holland, oda sem nézve.

- Még találkozunk! - tartotta fel a mutatóujját, Allának üzenve.

- Kisgyerek.

- Ribanc. - Ezzel le is zárták a beszélgetést. Öröm látni, hogy ilyen ,,jó" viszonyban vannak.

Az onimózus párbeszéd után Daninek is el kellett mennie. Beültünk a helyünkre, és vártuk a futam kezdetét. Nem faggattam Allát arról, hogy mi is volt ez az egész, az ausztrál arca teljes mértékben azt sugallta, hogy nem lát bele semmit, maximum a lány képzel bele többet.

Húsz perccel a kezdés előtt már mindenki kirámolt a rajtrácsra. A himnusz ceremóniája is lezajlott, hozták a hatalmas spanyol zászlót is. Elkaptam apát gyorsan a kezdés előtt, csak az időjárásról érdeklődtem. Mondta, hogy nincs esély esőre, a hőmérséklet pedig ugyan olyan volt, mint tegnap, huszonöt fok körül ingadozott. Elindult a felvezető kör. Izgatottság fogott el, nagyon reméltem, hogy Daninek jól sikerül a rajtja, és nem keveredik balesetbe. Két perc csúszással ugyan, de mindenki visszatért a rajtrácsra. Sorra villantak fel a piros lámpák. Az ujjaimat szorongattam idegességemben. Kialudtak a fények, és megkezdődött a spanyol nagydíj. Vettel lerajtolta Hamiltont, de Raikkönen nagyon visszaesett. Először nem láttam, mi történik hátul. Jött az első kanyar. Három autó akart elmenni egymás mellett, ez általában lehetetlen, egy nagyon apró hiba is elég a koccanáshoz. Beigazolódott a félelmem. A belül haladó Mercedes, vagyis Bottas meglökte Raikkönent, és a legkülső íven haladó Red Bullt. A garázsban hangosan mérgelődött mindenki, a hülye rajtszámok miatt viszont először nem láttam, ki esett ki. Hatalmas kő esett a szívemről, mikor megláttam, hogy Verstappen volt az. Danivel semmi baj sem történt, nem rajtolt valami jót, de így ki is maradt ebből az egészből. A visszajátszásban mutatták azt is, ahogyan Alonso átvág a füvön, ezért visszaesett. Massa érkezett először a boxba, mindössze pár kör után, egy gyors kerék- és orrkúpcserére. Valakivel biztos összeakadt. Vettel eközben egyre jobban leszakította magáról Hamiltont, a brit nem tudta tartani a tempóját. Közben írták, hogy senkinek sem lesz büntetés, versenybalesetnek minősítették. Mivel semmi izgalmas sem történt, ezért mutatták még egyszer a balesetet, felülnézetből, ahonnan tisztán látszott, hogy Bottas lökte meg a mellette haladókat. A tizenkettedik körig semmi érdekes sem történt, a különbségek állandósultak. Az első igaz kerékcsere Alonsóé. Két körrel utána jött ki Vettel, lágy gumikért. A nagy kérdés az volt jelenleg, hogy meddig marad kint a Mercedes. Feltűnt, hogy Lewis nagyon lihegett a rádióban, mikor bejátszották a beszélgetést. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, inkább figyeltem a mi pilótánkat. Vettel megelőzte Danit, bár ez nem volt mérvadó, az ausztrál pár kör után jött is ki, ahogy Hamilton is, mindketten közepesekért. A csapat nagyon jó munkát végzett, 2.2 másodperc alatt bonyolították le. A Ferrari lágyon, a Mercedes közepesen. Érdekesnek ígérkezik az élen a csata. Sajnos muszáj volt azt néznem, hiszen az RB nem annyira jó, hogy meg tudja előzni a két csapatot, így be kell érnünk mögöttük. Vettel utolérte Bottast. A vak is látta, hogy a Merci felhasználj őt arra, hogy Hamilton időt nyerjen. Konkrétan elrontották emiatt a stratégiáját is, rajta kívül csak Wehrlein nem jött még ki. A huszonötödik körben Sebastian parádés előzéssel megelőzte a finnt. Egy párszor visszajátszották - izgalmak híján -, még a fűre is ráhajtott a német. A Mercedes stratégiáját megerősítette, hogy Bottas simán, bármiféle csata nélkül elengedte Lewist. Vettel eközben kezdett folyamatosan elhúzni, már nyolc másodperc volt az előnye a harmincharmadik körben. Két körrel később Vandoorne a kavicságyban. Massával csatázott, miközben a virtuális biztonsági autó alatt többen is kijöttek kereket cserélni. A harminchatodik körben Hamilton jön ki lágyakért. A Ferrari azonnal reagált, a közepesek mentem fel Vettel autójára, de pont véget ért VSC időszak! Hirtelen eltűnt az a nyolc másodperc hátrány, közvetlenül a német mögé ért vissza. Közben Bottas a pálya szélén, ömlött a füst az autóból. Valószínűleg a motor adta meg magát. Örültem rendesen, így Daniel a harmadik helyen autózott, nagyon reméltem, nem történik vele semmi, mert így összejöhet az év első dobogója, és lesz okunk bulizni is. A negyvennegyedik körben Hamilton megelőzte Vettelt, nem volt valami nagy csata, a brit sokkal gyorsabb volt a lágyabb gumikon. Húsz kör volt hátra. Ment a találgatás, hogy lesz-e C-terc a Ferrarinál, hogy visszanyerjék a vezető pozíciót. Nem történt semmi érdekes. Csak azt nem értettem, hogyha a lágy kibírt harminc kört, akkor miért cserél mindenki már tizenöt után? Valószínűleg nem fogom rá megkapni a választ. Tizenöt óra negyven perckor leintették a futamot. Allával felálltunk, és tapsoltunk a fiúkkal együtt, hiszen Daniel végül megtartotta a dobogós helyét, harmadiknak futott be. Ahogy sejteni lehetett a végén, Lewis Hamilton megnyerte a Spanyol Nagydíjat, mögötte Sebastian Vettel. Érdekes, hogy a dobogósokon kívül mindenki körhátrányban fejezte be.

Mi is kivonultunk a pódium alá a csapattal. Határtalan boldogság fogott el, mikor megláttam az ausztrált a pódiumon. Végre összejött neki! Egyszerűen csak boldog voltam. A német és a brit himnusz után alaposan meglocsoltak pezsgővel, a hajam teljesen összeállt, a ruhám ragacsos lett, de nem érdekelt. Mikor lejött, és kezet fogott mindenkivel, odajött hozzám. Először csak megállt előttem, majd nemes egyszerűséggel felkapott és a levegőbe repített. Nevetve zuhantam a karjába, úgy tűnt, nem voltam neki valami nehéz. Alla ugyan mosolygott, de láttam rajta, zokon vette, hogy Dani először nem őt ölelte meg, és nem is úgy, ahogy engem. Nem foglalkoztam vele, de igazából nem értettem, miért reagált így. Az ausztrál egy köszönömöt tátogott felém, de csak legyintettem. Visszamentünk a garázsba, ahol újabb pezsgősüvegek kerültek elő. Miután elkészült a csapatkép, Dani nemes egyszerűséggel nyakon öntött. Felém tartotta az üveget, amibe egy kis habozás után bele is ittam. Nem volt annyira rossz, mint számítottam. A szokásosnál is oldottabb hangulatban tértünk vissza a hotelbe fél óra után.

Villámgyorsan felszaladtunk a szobánkba. Megvolt a fürdés, hajmosás, természetesen hagytam, hogy a vállamra omoljanak a tincseim. Felvettem az Alla által megvásárolt vörös ruhát, a lány kisminkelt, egy röpke óra alatt ki is csíptük magunkat. Feszengve indultam kifelé a szobából, úgy éreztem, mintha konkrétan fehérneműben flangálnék. Azon kattogtam, mi lesz, ha elkönyvelnek ebben a ruhában egy igazi ribancnak. Hiába Alla győzködése, ezeket a gondolatokat nem tudtam elhessegetni. Ő bezzeg magabiztosan lépkedett az ezüst tűsarkújában előttem, modelleket megszégyenítő járással. Már a visszafutáson gondolkodtam, annyira jelentéktelenül éreztem magam a talpig megtestesült szépség mellett. Viszont megígértem Danielnek, nem vonulhattam vissza.

A helyből, ahova letett minket a taxi, szerencsére nem áradt a luxus, inkább egy kis, nyugis kocsmának nézett ki kívülről. Megláttuk Danit a bejárat előtt ácsorogni. Mosolyogva intett felénk, odamentünk hozzá.

- Én leszek ma a testőrötök! - húzta ki magát, miután köszönésképpen puszit nyomott az arcunkra. Reméltem, nem lesz sminkes az arca, ezért még számolni akartam Allával.

Mutatta, hogy menjünk előre. Beszélgetett pár taggal az ajtó mellett, akik szélesre tárták azt, és beléptünk a helyiségbe. Kívülről nem tűnt semmi extrának, de ahogy beléptünk, őrület volt. Már javában folyt a buli, erőteljes alkoholszag csapta meg az orrunkat. Fintorogtam. Nem tetszett ez az egész, valahogy nem éreztem az én világomnak.

- Csak pár pohár, és mindjárt jobb lesz - mondta Alla, és elhúzott a bárpult felé. Az ausztrál elveszett a tömegben, azonban a lány annyira szorította a csuklómat, hogy egy tornádó sem szakíthatott volna el minket. Úgy látszott, a fejébe vette, hogy ma inni fogunk.

- Nyugi, az alkohol nem rossz dolog, sőt! Csak jobb lesz tőle a parti! Először gyengével kezdünk. Két pohár rosét! - intett a csaposnak. Nem is néztem, hogy kifizette-e egyáltalán, csak a kezembe nyomta a vöröses löttyöt.

- Gyümölcsös - mosolygott, már le is húzta az egészet. A számhoz emeltem a poharat. A szaga nem volt annyira vészes, mint számítottam. Beleittam. Alla türelmesen megvárta, míg elfogyasztom az italt.

- Na? - kérdezte.

- Annyira nem rossz - mosolyogtam rá erőltetetten. Egy kicsit émelyegni kezdtem. Nem tudtam, hogyan kéne reagálnom a borra, sosem ittam még.

- Csak még egy, utána keressük meg a fiúkat!  - ordított a fülembe a lány, megpróbálta túlüvölteni az elektronikus zenét. Előre féltem, mit akar még rendelni. Nem hallottam, mit mondott a srácnak, de már adta is a kezembe.

- Ne szagolgasd, idd! - A szájához emelte, és egy húzásra kiitta a tartalmát. Egy kicsit megborzongott, de látszott rajta, hogy már tapasztalt. Elégedetten mosolyodott el.

Egy húzásra megittam a löttyöt, ami feketés árnyalatban pompázott. Azt hittem, abban a pillanatban kiadom a gyomrom összes tartalmát. Pár perccel később sem tűnt el a számból a borzalmas íz. Akaratlanul összehúztam a szemem, minden erőmmel azon voltam, hogy ne köpjem rá az egészet az előttem álló lányra. Pedig ez még nem volt semmi. A nyelőcsövemet végigmarta a folyadék, a tüdőm szorított, azt akartam, hogy legyen vége. Mintha meggyújtottak volna belül, annyira égetett. Éles fájdalom hasított a fejembe. Percekkel később is hányingerrel küszködtem. Hogy tudnak ebből az emberek akár több pohárral is inni? Akár egy egész üveggel? Jézusom, én már ettől is kikészültem, teljesen.

- Mi volt ez? - kérdeztem, mikor már megtaláltam a hangom.

- Unicum - nevetgélt össze-vissza. Hát, őt sem nehéz leitatni.

Miközben Alla egy asztal felé indult, ahol állítása szerint Danielék ülnek, szem elől tévesztettem a lányt. Kétségbeesetten forgolódtam, mikor szerencsére egy ismerősbe botlottam.

- Elena, szia! - köszöntött Carlos. - Örülök, hogy eljöttél - mosolygott.

- Szia Carlos! Hát, megígértem - vigyorodtam el. Nem aggódtam Alla miatt, örültem, hogy van végre itt valaki, és nem kellett állandóan a lány után futnom.

- Hölgyem? - tartotta a kezét, felkérve egy táncra. Normál esetben elutasítottam volna a félelmeim miatt, hiszen nem is tudtam táncolni, és nem is ismerem annyira a spanyolt. Kezdett hatni a pia, egyre jobban kezdtem feloldódni. Megfogtam a férfi felém tartott kezét, és hagytam, hogy a tömegbe vezessen. Fogalmam sincs, mit és hogyan csináltam, de a reakcióiból ítélve, nem lehettem annyira rossz. Mondjuk, akkor nem is érdekelt különösebben. Azon töprengtem a csípőm tekergetése közben, hogy én erre biztosan emlékezni fogok. Nem hittem, hogy ki fog esni pár részlet, hiszen azt gondoltam, ennyi még nem ártott meg. Bár nem is voltam matt részeg, inkább csak feloldódtam, igaz, ezt akkor a világért sem ismertem volna be.

Őrülten jól mozgott a spanyol. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, a buli a tetőfokára hágott. A keze a derekamon pihent, mikor a fülemhez hajolt.

- Gyönyörű alakod van. - Kirázott a hideg a rekedtes hangjától, jó értelemben. Azonban a tekintetemet nem szakítottam el, továbbra is a gyönyörű barna szemébe fúrtam. Sokáig vacilláltam, mit kéne válaszolnom. Azonban az a rész már kiesett, csak arra emlékeztem, hogy otthagytam a spanyolt, és a bárpult felé igyekeztem. Kikértem még egy pohár rosét, és az asztal felé igyekeztem, ahova eredetileg terveztem menni. Ó, bár vesztem volna el megint a tömegben! Arra sajnos tisztán emlékeztem, mikor odaértem a társasághoz. Daniel és Alla egymásba gabalyodva, önfeledten elvesztek egymás szájában. Azonnal sarkon fordultam, és otthagytam őket. Tudtam, hogy este egyedül alszom - már ha aludni fogok egyáltalán -, hiszen a lány minden bizonnyal a pilótát fogja boldogítani. Mérhetetlen haragot éreztem, de nem az ausztrál, hanem a csapattársam iránt. Daniel a barátom, nem akartam hagyni, hogy szórakozzon vele. Alla nem volt az a lány, aki komoly kapcsolatot keresett. Mondjuk ki az igazságot, nem bírt megmaradni egy pasi mellett. Más szóval, ribanc. Éreztem, hogy Dani pofára fog esni. Nem érdemli meg, hogy kihasználják. Hatalmas a szíve, és igazán szerencsés az, akit igazán szeret. A fejemben már egy komplett haditervet szőttem, hogy hogyan távolítsam el őket egymás közeléből. Úgy éreztem, nem vagyok még ehhez eléggé berúgva, csak még több alkoholt akartam. Teljesen feloldódtam, egyszerűen minden problémám elillant, pár perc múlva már el is felejtettem ezt az egészet. Nem agyaltam, csak meg akartam szabadulni minden gondolatomtól, ezért egyre többet és többet kértem a roséból, ami még viszonylag ízlett is.

- Elég lesz! - szólt rám nevetve Carlos, aki időközben odakerült mellém. Rávigyorogtam, és a táncparkett felé húztam. Csak foszlányok maradtak meg ebből is. A lényeg, hogy addig táncoltunk, míg teljesen kitikkadtam, így levágtam magam valamelyik szobában egy székre. Elsőre azt hittem, ismeretlenek közé kerültem, azonban mikor kitisztult a fejem, rájöttem, hogy az egyik férfi nem más, mint Max. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, csak elterültem az ülőalkalmatosságon, és néztem ki a fejemből. Azt hittem, elmúlt az alkohol mámoros hatása. Tisztán emlékeztem az érzése, a mellkasom szorított, és úgy éreztem, értelmetlen az életem. Kitört belőlem minden bánat. A holland, látta, hogy szét vagyok csúszva, ezért átült mellém. Időközben kiszállingóztak az emberek a szobából, csak ketten maradtunk.

,,- Olyan értelmetlen az életem… - kezdtem magyarázni Maxnek. - Lewis sem szeret, beszélni sem akar velem. Mit rontottam el? Jó, tudom, nem vagyok modell, és nem tudok kijönni minden futamra, de akkor legalább személyesen a képembe mondta volna, hogy nem akar látni! Így még az okát sem tudom! Aztán ott van ez a ribanc. Öcsém, már flörtölt két pasival a paddockból, mit akar Danieltől, akinek ha van, akkor komoly a szándéka? Nem akarom, hogy megbántsa! Én nagyon szeretem őt, de tudod, hogy csak barátként. Utálom Allát. Miért kaphat meg annyi pasit? Csak egy szavába kerül, és már úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. Én miért nem vagyok elég jó ehhez? Hm? Mi a baj velem? Mondd meg! De nem akarom, hogy ők összejöjjenek! Alla tuti megcsalná. Így is, ő rángatott bele ebbe az egészbe, csakis Carlos miatt érte meg eljönni, legalább táncoltam egy jót. Ha máskor is jövök, tuti nem hozom magammal. Láttad, milyen féltékenyen nézett, mikor Dani megölelt? Pedig én azt hittem, hogy igazi barátnő. Biztos csak azért jött, hogy elvegye előlem Danit. Ráadásul ezek ketten szobára mennek, így még haza sem tudom vitetni magam, taxit se tudok hívni… ah, ezt nem bírom idegekkel, kevés volt a pia!"

Felálltam a helyemről, de azonnal vissza is estem, vagyis valaki lerántott. Kiszakadt belőlem minden, ami nyomta a szívemet, össze-vissza csapongtam a témák között. Úgy éreztem, hogy teljesen kijózanodtam. Alkoholért kiáltottam, egyszerűen még többet akartam. Tudtam, hogy simán rá tudnék függni. A holland megrökönyödve hallgatta a kirohanásomat, de nem szólt semmit.

Újabb emlékezetkiesés, csak arra emlékeztem, hogy a holland nemes egyszerűséggel a hátára kapott, és a hátsó ajtón kivitt a helyiségből. Bedobott hátulra, és elindult.

,,- Háromkor megy a gépem haza - nyögtem félálomban, mire csak egy morgás volt a válasz, és hirtelen irányt váltottunk.

- Ma lesz edzésed? - kérdezte.

- Igen, reggel kilenckor kezdődik - morogtam. Már majdnem elaludtam, de felkeltett.

- Ébresztő! - üvöltött a fülembe teli torokból, mire tarkón csaptam.

Csak nyöszörögni tudtam, hang nem jött a számra.

- A cuccaidat utánad küldetem, fel kell szállnod erre a gépre, a következő csak hat óra múlva megy, oda kell érned edzésre - mondta, és kiszedett az autóból. - Az irataid, a kulcsod és a telefonod itt van, elkértem Allától. Most menj becsekkolni! - utasított. Nemes egyszerűséggel kinevettem, újra elkattant valami az agyamban. Csak viháncoltam össze-vissza, mire a holland fogta a fejét.

- Édes Istenem - sóhajtott fel az égre nézve."

Ez a rész teljesen megmaradt. Innentől már nem emlékeztem, mit mondott, annyi maradt meg, hogy próbált megnevelni. A torkomon lenyomott valamilyen fehér tablettát, amitől egyre laposabbakat kezdtem pislogni. Mire sikeresen leültem az ülésbe a repülőn, elnyomott az álom.

Teljesen józanul ébredtem fel a légiutas-kísérő hangjára. Becsatoltam a biztonsági övemet.

- Jól aludt? - kérdezte hirtelen a mellettem ülő férfi. Erősen koncentráltam, de nem ismertem fel. Valószínűleg látta az értetlen fejemet, ezért kisegített.

- Egy fiatalember megkért rá, hogy figyeljek önre, mert a beszállásnál nem volt teljesen magánál - mondta. Ó, Max!

- Igen, már rémlik, köszönöm - mondtam, mire legyintett, és tovább olvasott valamit.

A fejembe éles fájdalom hasított, és felvillantak az este képei. Te jó ég! Megfogadtam, hogy soha többet nem rúgok be. Mikor Danielre és Allára gondoltam, a szívem összefacsarodott. A lányról jut eszembe, ő most hol is van? Ez az egy járat ment ebben az időben Moszkvába, akkor itt lenne. Forgattam a fejemet, de sehol sem találtam. Tehát lekéste. A következővel talán az edzés végére ideérne, de arra már felesleges bejönni. Maxen viszont alaposan meglepődtem. Miatta értem el a gépet. Tudta, milyen fontos nekem a szinkronúszás, és nem hagyta, hogy egy buta este miatt tropára menjen az egész karrierem. Edzés után terveztem felhívni, hatalmas köszönettel tartozom neki. Sikeresen leszálltunk. A reptéren öt percet álltam a futószalag mellett, mire rájöttem, hogy nem is volt bőröndöm. Na, igen, a fáradtág jelei.

Fél kilenc, a francba! Hülye időeltolódás, pont Moszkvában van egy órával később, nem előbb. Villámgyorsan hazamentem, de zuhanyra már nem volt idő, ezért telefújtam magam dezodorral, hogy ne érezzék a piaszagot. Az elfolyt sminkemet lemostam. A látványtól elborzadtam. A szemem alatt hatalmas karikák éktelenkedtek, a hajam egyenlő volt a szénakazallal. Gyorsan összefogtam egy copfba. Szerencsére az edzőcuccomat mindig összekészítem előre, így csak felkaptam, és rohantam a kocsihoz. Vezetés közben nehéz volt nyitva tartani a szemem, akár állva is képes lettem volna elaludni. Villámsebességgel vettem fel a fürdőruhát az üres öltözőben, a társaim már mind fent voltak a teremben. Kilenc óra egy percre estem be, már pont vették fel a lányok a cipőt a futáshoz. Csak elhúztam a számat. Kezdődhetett a szenvedés.

Kínkeserves négy óra volt, de túléltem. A kimerültség miatt olyan voltam, mint egy zombi, semmi dinamikát sem produkáltam. Az edzés elején szerencsére Tatyanáék azon idegeskedtek, hogy hol van Alla, és nem azon, hogy miért vagyok ilyen. Az ebédszünetben Natalie odaintett magához. Követtem a nőt, egészen ki a lépcsőfordulóba. Becsukta mögöttem a teremajtót, hogy ne hallatszódjon semmi.

- Hajnalig buliztál, azért vagy ilyen fáradt? - emelte fel a hangját, mire összerezzentem. Ennyire látszik?

- Sejtettem - rázta meg a fejét, miközben fel-alá járkált idegességében. - Alla rángatott bele ebbe az egészbe, ugye? Azért nincs itt - mérgelődött. Leültem a kőlépcsőre. Így se volt valami jó kedvem, köszönhetően a Daniel és Alla párosnak, de a kiabálás még rátett egy lapáttal.

- Ezt nem csinálhatod meg! Hogy akarsz így bekerülni a keretbe? Egyáltalán, hogy akarsz így válogatott lenni? Ezek a kis bulik nincsenek megengedve, nem férnek bele! Mi vagyunk az oroszok, a szinkronúszás legjobbjai, nem engedhetjük meg ezt magunknak! Sokan ölni tudnának a helyedért és az eredményeidért, erre ilyen felelőtlenül elszórakozod az egészet? Ha be akarod bizonyítani, hogy nem hiába vagy ott, ahol, nem hiába vagy Tatyana kedvence, nem hiába kaptál szólót, nem hiába téged raktunk be a csapatba! Így hálálod meg? Legalább valami pasi van az ügyben, aztán te is depressziós leszel? Hah, még csak az kéne - horkant fel. - Lehet, hogy más válogatottban megengedik ezt, de itt nem! Megértetted? - kérdezte, szinte szikrát szórt a szemével. Nem bírtam megszólalni, csak erőtlenül bólogattam.

A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, majdnem elsírtam magam. Ezt elrontottam, de nagyon. Eljátszottam Natalie bizalmát. Mikor visszamentünk, azt hittem Tatyanától is kapok még egy adagot, de Natalie megelőzött.

- Örülj, te Tatyanától nem fogsz kapni, nem akar a sírba vinni - mondta, miközben megforgatta a szemét. Éreztem, hogy a lányára utal, Alléra.

Igaz, szárazon nem kaptam a fejemre, de a vízben annál inkább. Visszatért a régi Tatyana, már kezdtem megszokni, hogy mindig engem szemelt ki magának. Minden egyes apró hibámért belém kötött. Ma csak erősítés volt, minden mennyiségben. Az sem segített, hogy tegnap óta nem ettem semmit sem. A hajam borzalmasan fájt, forgott velem a medence. A falak összemosódtak, alig láttam valamit. Mikor feljöttem, eszméletlenül szédültem. Szerencsére mára vége volt az edzésnek. A sportitalom is elfogyott, már az sem segített. A medence szélén kinyomtam magam, de amint felálltam, elvágódtam oldalra. Ha egy erős kéz nem tart meg, simán koppant volna a fejem a csempén.

- Jól vagy? - nézett rám aggódva Vlada.

- Aha - nyögtem erőtlenül, de a következő lépésnél megint majdnem összeestem.

- Leesett a vércukrod - közölte Tatyana, aki a mellettünk lévő padon pakolta a cuccait az uszodatérben. Elmehetne orvosnak, csak ránéz az emberre, és megmondja, mi baja.

- Mikor ettél utoljára? - kérdezte Vlada. Nehéz volt, de az évek alatt már megtanultam visszafogni a könnyeimet. A hasamat, mintha felvágták és összehúzták volna, eszméletlenül fájt. Ezt a másnaposság csak tetézte. Lefektettek a földre, felpolcolták a lábaimat, és megitattak izotóniás itallal. Nem szerettem a szénsavas dolgokat, de muszáj volt belőle párat kortyolnom.

- Tegnap délben - hunytam le a szememet, mert tudtam, hogy az edző ki fog akadni ezen. Azonban Tatyana csak sóhajtott egyet, és inkább lenyelte a kikívánkozó korholást. Nem akar a sírba vinni.

Vlada volt olyan kedves és felajánlotta, hogy hazavisz, nem akarták, hogy ilyen állapotban vezessek. Közben beugrottunk a cuccaimért is, így már teljesen hazaértem. A lány annyira kedves volt, azok után, hogy úgy elhidegültünk egymástól Alla miatt. Vlada szerint ő ugrasztott szét minket, és állt közénk. Én ezt annyira nem érzékeltem, de rettentő boldog voltam, hogy újra a barátnőmnek mondhatom őt. Megígérte, hogy később átjön, és segít vacsorát főzni. Addig is, ledőltem egyet pihenni.