2017. április 12., szerda

20

2017. április 8.
Oroszország, Moszkva

Kialvatlanul ébredtem, hajnali ötkor. Hiába a pénteki edzésmentes nap, nem tudtam aludni, ezáltal olyan nyúzottan keltem, hogy a karomat alig bírtam megmozdítani. Natalie se segített a helyzetemen, egész végig a rövidprogram elemeit csináltuk, még az is, aki nincs is benne. Mondhatom, szuper volt három órán keresztül forogni s emelni a lábamat. Mikor szálltam volna ki a vízből, Tatiana visszahívott, hogy jöjjek szólózni. Úgy néztem rá, mint aki csak viccel, de nem, nagyon is komolyan mondta. Két hét múlva versenyzünk, muszáj gyakorolni, amit meg is értek. Sikerült megint egy olyan kűrt összerakniuk, ami szó szerint halálos. Nem elég, hogy a délelőtt folyamán kikészítettek, még egyben le is kellett nyomnom egyben az egészet. Mikor végre kiszállhattam a vízből, majdnem elsírtam magam a fáradtságtól. A gyomrom liftezett, a minimális reggelim ki akart jönni, a lábam remegett, alig bírtam elsétálni a táskámig. A kezemből minden erő kiment. Az sem segített rajtam, hogy kifelé igyekezve Tatiana valami dicséret-féleséget mondott és vállon veregetett, amitől majdnem elestem.
Annyira nincs versenyhangulatom. Nem vagyok egy stresszes típus, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekem alig két hét múlva rajthoz kéne állnom. Fél tizenegykor léptem be az ürességtől kongó öltözőbe, a többiek már rég elhúzták a csíkot. A hajammal mit sem törődtem, csak arra vágytam, hogy végre elfeküdjek a kanapén. Viszont egy dolog kimaradt. Nem ok nélkül voltam ilyen fáradt, az éjszakám miatt. Az álmom teljesen megrázott, meglepő, de Formula 1-ről szólt. Én ültem az egyik autóban. Tisztán emlékszem arra az érzésre, ahogy kerestem a kormány fogását, ahogy megindul az autó, ahogy a G-erők hatnak rám, ahogy kanyarodok. Ijesztő. Utánakerestem, mikor felkeltem, és a sanghaji pályán voltam. Utána egy kis összevisszaság, ami nem rémlik pontosan, csak az, hogy Lewist láttam a dobogó tetején. Egy érdekes momentum ragadt meg a fejemben, egy kék színű autó, mint egy üstökös, száguld, emberfeletti erővel. Gyorsan lejegyeztem mindent a telefonomba, a biztonság kedvéért, nehogy elfelejtsem. Meglehetősen realisztikus élmény volt.
- Ez is elérkezett - sóhajtottam fel, mikor kényelmesen elnyúltam a kanapén az ebédemmel a kezemben. Megkérdeztem még az edzés végén Tatianát, mit ajánl. Szerencsére mondta, bátran egyek húst és zöldséget, sőt, ha nagyon nem bírom, egy kocka étcsokoládé belefér. Erősen meglepődtem. Még mindig a hányinger kerülgetett, ezért csak lassan láttam neki a csirkemellből és salátából álló ebédemnek. Bekapcsoltam a tévét, remélve, hogy nem maradtam le annyira az időmérőről. Orosz időszámítás szerint tizenegykor kezdődött. Nem maradtam le sokról, pont piros zászló volt érvényben. Addig visszanéztem a harmadik szabadedzést, bár nem történt semmi érdekes, mindenki altat. Ismerem a Mercedes taktikáját, szombat délelőtt sose mennek jó időket. Ötletem sincs, ez miért lehet, ők tudják.
Amíg állt a mezőny, gyorsan lecsekkoltam, mik is történtek eddig. Verstappen kiesett a Q1-ben, aminek felettébb örültem. Legalább most nem Danielnek vannak gondjai, hanem végre neki is. Még nem derültek ki az erősorrendek. A kiesők: Vandoorne, Grosjean, Palmer, Verstappen, Ocon. A végén láthattunk egy kicsúszást Giovinazzitól, csúnyán összetörte a Saubert, amiért csúszott a Q2 indítása. Az olaszon kívül kiesett ebben a részben Sainz, Magnussen, Alonso és a csapattárs, Ericsson. Innentől megy élesben. Letettem a telefont magam mellé, és a képernyőt bámultam. Tizenkét perc áll a versenyzők rendelkezésére a Q3-ban, jöhet az igazi finálé, kiderülnek az erősorrendek, amire egész hétvégén vártunk. Perezen és Strollon kívül mindenki a zöld jelzés után már elhagyta a boxutcát. Lewis mellett jelenik meg az első mért idő, majd őt követi kisebb lemaradásban Hülkenberg és Kvyat. Sorra érkeznek a jobbnál jobb idők, nagy a feszültség. Három perc telt el. Egyelőre Hamiltontól senki sem tudja elvenni az első helyet, mögötte Vettel, harmadik pedig Bottas. Raikkönen a másik Ferrariban panaszkodik a tapadásra. Közte és a csapattársa közt elég nagy a különbség. A maradék öt percben igazából csak kapkodtam a fejem össze-vissza. Mindenki kint Okozott pár vicces percet.
körözött a pályán. A kockás zászlónál lélegeztem csak fel. Lewis megnyerte az időmérőt! Sebastian Vettel egy kis lemaradásban tőle, de bejött a második helyre. Mögötte csupán egy ezredre lemaradva Valtteri Bottas. A negyedik Kimi Raikkönen, utána Ricciardo, Massa, Hülkenberg, Pérez, Kvyat, Stroll. Sajnáltam egy kicsit Danielt, de abból a Red Bullból nem lehetett többet kihozni, így is elég nagy lemaradásban vannak. Ha minden igaz, holnap esni fog a futamon, így bármi megtörténhet. Biztosra veszem, hogy az ausztrál előrébb fog ugrani, hiszen az ital gyárosok kocsija a rossz időben ,,éled" fel. A riportokat és végignéztem. Egyszerűen imádom Sebastiant és Lewist, ahogy mindig odamennek egymáshoz gratulálni. Annyira jó látni az ilyet, hogy még valakik tisztelik egymást, nem csak átnéznek és játsszák a sértődöttet. Valtteri (Bottas) fején viszont hatalmasat nevettem. Ritkán látni a finneket mérgesnek, de ez most minden pénz megért. Úgy nézett Vettelre, mintha meg akarná ölni.
A holnapi futamot szerencsére - ha nem húzzák keresztbe a számításaimat - meg tudom nézni. Helyi idő szerint kilenckor rajtol a mezőny, szóval, ha Tatiana még ott is tart, akkor sem valószínű, hogy lekésem. Mindenesetre, izgalmas versenynek nézünk elébe. A hosszú egyenesek miatt már nem lehet olyan unalmas, mint az Ausztrál nagydíj. A szemem majd leragadt, rendesen kifárasztottak, így inkább elvonultam aludni. Igen, már fél egykor.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése