18

2017. március 26.

Ausztrália, Melbourne

Mosolyogva ébresztettek a napsugarak, amelyek beszűrődtek az ablakon. Lewisszal álmodtam, és ma megyünk sétálni! Teljesen feldobódtam, ráadásul ma láthatom a 2017-es szezon első futamát, élőben. Nem akartam a hazaútra gondolni, de a biztonság kedvéért foglaltam jegyet egy vasárnap esti járatra. Kizártam a fejemből minden zavaró tényezőt, és csak a pozitív dolgokra koncentráltam. A hangulatom jelentősen javult, részben az időjárás miatt, részben pedig azért, mert itt lehetek.

Élvezettel csinosítgattam magam a tükör előtt, hogy minél szebb legyek. A hajamat kiengedtem a természetes formájában, a szemeimre csak szempillaspirál került. Tudtam, hogy Lewis a hullámos hajamat szereti, ezért meg sem próbáltam összefogni. Majd csak kibírom valahogy, remélem, azért nem fogok hőgutát kapni. Az előrejelzések szerint ma meleg és esőmentes nap lesz. A tegnap után ma reggel az étteremben találkoztam Danivel, akinek meg is említettem, hogy otthagyott. Sűrű bocsánatkérések következtek ezután, de biztosítottam róla, hogy nem haragszom. Ha már összefutottunk, akkor ki is vitt a pályára. Így kell élni az életet, oda Red Bullos autó, vissza Mercis. Csak kicsit néznének ribancnak.

Éppen az ujjaimmal doboltam a kapaszkodón az autóban, mikor Dani megszólalt.

- Mi van köztetek Lewisszal? - tette fel az igen érdekes kérdést, csak úgy a semmiből.

- Nem tudom - válaszoltam, igazsághoz hűen. Danielben megbízhatok, és ezt a tudtomra is adta. - Azt hiszem, tetszik.

- És ő?

- Hát… mindig keresi a társaságom, ma is megyünk sétálni a futam előtt egyet - mosolyodtam el, tudva, hogy mindjárt eljön az ideje.

- Azért légy óvatos, bár annyira nem ismerem őt, ki tudja, milyen - mondta, nekem pedig a plafonig szaladt a szemöldököm.

- Megoldom - préseltem ki magamból a legszalonképesebb és legenyhébb verziót, amivel igyekeztem nem megbántani. Sértette a mottómat. Tudom, hogy mit csinálok, ne szóljon bele!

Feszült légkör telepedett ránk. Igyekezett feloldani, ezért felhangosította a zenét, azonban nem tudtam rá figyelni. Lekötötte a gondolataimat az előbbi beszélgetés. Nem hiszem, hogy akkora nőcsábász lenne, pedig burkoltan erre utalt az ausztrál. Ezalatt a pár nap alatt eléggé kiismertem, hogy rájöjjek, nem ilyen. Ezt csak a média akasztotta rá. Abban nem vagyok biztos, hogy neki is tetszek, vagy ilyesmi, de nem vagyok neki közömbös, az biztos. Különben nem hívott volna el sétálni.

Amint megérkeztünk, kipattantam a kocsiból, és meg sem várva az ausztrált, elindultam a paddock felé. Ő csak nevetve rázta a fejét, és legyintett a kezével, majd utánam kiáltott.

- Menj csak, vár a szerelem! - vigyorgott harminckét foggal, és többen megbámultak minket. Elég dühös fejet vághattam, és felmutattam a középső ujjamat. Normális esetben sosem tettem volna ilyet, de úgy vettem észre, hogy egyre jobban elengedtem magam. Sebaj, csak kiélvezem az itt töltött időt. Dani megcsóválta a fejét, és a mutató ujját feltartva figyelmeztetett, de tudtam, hogy csak szórakozik. Egyáltalán nem volt feszült, ahhoz képest, hogy a tizenhatodik helyről fog rajtolni. A tegnapi lelkesítő beszédem és a pozitív világnézete megtette a hatását. Csak a megszokott, minden futam előtt ott motoszkáló izgalmat vettem észre.

- Szia - tette a vállamra a kezét, és két puszival köszöntött a brit pilóta.

- Szia Lewis. - Alig bírtam abbahagyni a vigyorgást. Borzasztóan örültem, hogy újra láthatom.

 

***

Másfél órával később már Daniel ajtaján kopogtattam. Nem jött válasz, de beszédet hallottam, ezért óvatosan (és kicsit illetlenül) benyitottam. Megnyugodtam, hogy nincs ott senki, és csak telefonál. Megvártam, míg leteszi, utána pedig a nyakába ugrottam.

- Hé, nyugalom. Na, mesélj, mi volt - fejtette le magáról a kezeimet, és leült az ágyra.

- Képzeld, elmentünk először sétálni, majd bementünk egy cukrászdába. Annyira aranyos volt, és vett nekem fagyit - lelkesedtem - természetesen csak gyümölcsöset, nem fogok ilyen cukros kalóriabombákat enni. Szóval, sikerült összekennem magam, mert lefolyt, ő erre pedig letörölte az arcomról, annyira romantikus volt - ábrándoztam.

- Néha levegőt is vegyél - szólt közbe, de már nem volt annyira jó a hangulata.

- Szinkronúszó vagyok, sokáig bírom - szúrtam oda. - Majd lőni akartam egy közös képet az egyik pálmafa alatt vele, és mikor belemosolyogtam a kamerába, ő megpuszilt, és úgy készült el a fotó! Megmutassam? Nagyon aranyos lett - mosolyogtam. - Egész végig annyira cuki volt, bókolt, meg minden, és egyszerűen ah - sóhajtottam fel, mikor visszagondoltam az emlékekre. Azonban Daniel nem lett vidámabb, sőt! Életemben nem láttam még ennyire morcosnak.

- Mi az? - kérdeztem.

- Nem tetszik ez nekem - rázta meg a fejét.

- Nem is neked kell, hogy tetsszen. - Említettem már, hogy nem bírom, ha kritizálnak?

- Hallgass meg - sóhajtott egy nagyot. - Pár nap alatt nem tudod kiismerni Lewist. Az a sok nőügy nem véletlenül került a sajtóba, amit lesi fotók is igazolnak. Nézd, ő nem a komoly kapcsolatok híve, csak futó kalandoké. Kétlem, hogy miattad változna meg. Túl sokat képzelsz bele. Bocs, ha durva voltam, de nem akarom, hogy téged is átverjen. - Éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa. Hogy mer ilyet mondani? Ez már túlzás!

- Menj a picsába! - sziszegtem, és kicsörtettem a folyosóra, hangosan bevágva magam mögött az ajtót. A hidegvér nem használt, muszáj lenyugodnom valahogy. Szándékosan átmentem Max részére, de mivel nem tudtam mit csinálni, elindultam a büfé felé. Épphogy elfordultam, a holland meglepődött fejével találtam szembe magam. Nem állt szándékomban megosztani vele a történtetek. Biztos vagyok benne, hogy látszott rajtam az idegesség.

- Innen jöttél? - kérdezte meglepődve. Annyira azért nem vagyunk barátok, hogy megkérdezze, mi bajon van.

- Aha - válaszoltam, de már mehetnékem volt.

- Ha ideges vagy, menj át Carloshoz, ő majd jókedvre derít - vonta meg a vállát, és továbbállt. Csak néztem utána. Eszembe jutott, hogy tényleg nem ismerem még a Torro Rossosokat, igazából nem is gondoltam rá, hogy odamenjek, de itt az alkalom.

- Max! - kiáltottam a holland után, aki szem forgatva megfordult.

- Csak azt ne mondd, hogy kísérjelek el - nézett rám könyörgőn.

- Megtennéd? - vettem elő a legcukibb hangnememet és arcomat. Elindult előttem, én pedig a nyertesek vigyorával követtem.

A biztonság kedvéért hátul mentünk át, hogy még véletlenül se kapjon le egy kamera. A folyosón rengeteg csapatpólóba öltözött ember és pár pilóta is szembe jött velünk. Maradtam a holland háta mögött, ami jó ötletnek bizonyult, tekintve, hogy egy százhatvan centis ember simán elkeveredik abban a tömegben. Így Max törte nekem az utat. Hirtelen megállt, én pedig annyira elbambultam, hogy nekiütköztem a hátának. Mintha egy hegynek mentem volna neki.a

- Á, Carlos, pont téged kereslek - mondta.

- Csá, Max. Miért is? Mindjárt kezdünk.

- Vidítsd fel - bökött rám, majd kettesben hagyott vele, és eltűnt a tömegben. Carlos tipikus spanyol, sötétbarna haj és szem, hozzám képest sokkal barnább bőr. Korban is elég közel áll hozzám a huszonkét évével. Meglepődtem, hogy ilyen magas, de legalább nem annyira, mint Max.

- Szóval, mi itt a probléma? - kérdezte, miközben leültünk egy fekete, műanyag székre.

- Kiakasztott az egyik barátom - húztam el a számat. Nem akartam mondani, hogy pont Daniel volt az.

- Értem. Szereted a spanyol zenét? - ez aztán a gyors témaváltás. Nem rugózott rajta sokat.

- Nem nagyon szoktam hallgatni. - Igazából fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak, hisz a kűrön kívül nem szoktam más zenét hallgatni.

- Áhá, megvan, mi itt a gond - vigyorodott el, feltartva a mutató ujját. - El kell vigyelek egy jó kis buliba!

Miért akar engem mindenki elrontani? Így is, ha a Red Bull nyer, el kell mennem velük. Igaz, ez az ötödik és a tizenhatodik rajthelyről nem tűnik reálisnak, de még bármi lehet.

- Ha kijössz a Spanyol nagydíjra, elviszlek egy jó kis helyi buliba.

- Megpróbálok - biztosítottam mosolyogva. Be nem állt a szája. Komolyan, bepótoltam a kihagyott földrajz órákat, annyit mesélt a hazájáról. El is felejtettem mindent, ami nyomasztott, csak akkor jött elő újra, amikor a Red Bull boxa felé tartottam. Carlosnak muszáj volt mennie, így is kiderült, hogy keresték. Gyomorgöccsel mentem vissza, el akartam kerülni a találkozást az ausztrállal, szerencsére sikerült. Viszont egyvalamit megígértem neki, azt pedig be is tartom. A hátamra terítettem az ausztrál zászlót, amit a táskámban tartottam egészen idáig. Elfoglaltam a szokásos helyemet, és oldalra néztem. Éppen most kötötték be. Látta, hogy őt bámulom, de nem reagált semmit, így visszafordítottam a fejem. Mégha haragudtam is rá, reméltem, minden jól megy.

Idegesen doboltam a combjaimon. Rettentően izgultam, igazából csak a kezdés miatt. Az Albert-parki pálya nem igazán a szívem csücske, kevés izgalom van benne. Az idő meleg, és rettentően párás, ezt igazolják a tarkómra tapadt izzadt tincsek is. Kinyitott a pit, jöhetnek az installációs körök! Az istállók már rég kivonultak a rajtrácsra, most pedig, mint valami népvándorlás, elfutottak az emberek. A körben igazából semmi érdekes sem lett volna, mindenki melegíti a gumikat, és ilyesmik. Daniel autója megállt! Az ausztrál a hatos kanyarban ragadt. Te jó ég! El sem kezdődött a futam, máris van egy kieső. Annyira sajnáltam, elvégre, borzalmas, ha egy versenyző kiesik a technika miatt, főleg a hazai futamán. Christiant játszották a rádióban, állítólag egy szenzor adta meg magát. Visszavontatták a garázsba az RB13-at, de Dani benne ül. Ki tudja, talán el tudnak indulni? Ahhoz tényleg nagy csodára lenne szükség. Percek kérdése, és kezdődik a felvezető kör. A csapatok nagyban hűtik az autójukat, majd egy szempillantás alatt mindenki megiramodik a box felé. Egyelőre Daniel még a garázsban, kerekek sincsenek azon az autón, elég aggasztóan néz ki. Nem akarok negatív lenni, de ha el is tud indulni, pontszerző biztosan nem lesz. Visszatértek a felvezető körről, pár másodperc, és kezdődik 2017! Vagy mégsem. Valaki rosszul állt fel a rajtrácsra, Ricciardo hiánya zavarhatott be. Még egy felvezető kör. Öt perccel múlt egész. Végre valahára elkezdődik a szezon? Sokan várnak erre már tél óta. Sorra gyulladnak ki a piros lámpák. Mind az öt, majd egyszerre eltűnnek. Elszorítottam a vérkeringést a kezemben, annyira szorítottam. Senki sem vétett súlyos hibát, az első három sorrendje ugyan az. Eljöttek a többiektől. Hátul volt egy kicsúszás, Magnussen és Ericsson a sóderágyban. Nem tudom, hogy visszakerültek-e a pályára, azt nem mutatták. Feltűnt, hogy az egyik Ferrari, pontosabban Vettel ott liheg Lewis nyakán, nem akarja elengedni. Nem tetszik ez nekem. Sehol sincs támadási pozíció egyelőre. Közben megtörtént az első kiállás, Magnussen defektet kapott, és kijött új gumikért. A kerekekről jut eszembe, Danielt leszedték az emelőről, és elhagyta a garázst! Két kör hátrányban be tud még állni? Úgy látszik, igen. Csak pontszerző nem lesz. A negyedik körben Vettel nyitja a DRS-t, de nem tud elég közel kerülni a Mercedeshez. Bottas és Raikkönen is leszakadt a duóról. Az ötödik körben így néz ki az első tíz: Hamilton, Vettel, Bottas, Raikkönen, Verstappen, Massa, Grosjean, Sainz, Pérez, Kvyat. A különbségek egyre nőnek a kocsik között. Semmi izgalom, még egyetlen előzés sem történt, és ha így haladunk, nem is fog. A tizedik körben megtörtént végre! Stroll előzte meg Ericssont, ezzel feljött a tizenhetedik helyre. Vandoorne közben ment kereket cserélni, de gond volt a motorral, ezért újra kellett indítani. Sok időt bukott. Lewis már két másodpercre van Vettel előtt, kezd egyre jobban ellépni. A rádióban Palmer problémát jelent, látszik is, hogy jelentősen lelassult. Közben kiírták, hogy Magnussen és Ericsson is megúszta a büntetést, a rajtnál történt incidens miatt. A tizenötödik körben Grosjean füstölő autóval érkezik meg a boxba. Gyorsan kiugrik az autóból, és érkeznek a poroltók. Lewis is kijött kereket cserélni, feltűnően hamar. Ebből még gond lehet, túl kevés volt a különbség. Közben Palmer alatt megadja magát a Renault, újabb kieső. Vettelnek huszonkét másodperc az előnye Lewisszal szemben, az majdnem egy kiállás, ráadásul a brit beragadt Verstappen mögé. Valamit elnéztek a Mercisek. A huszonharmadik körben be is igazolódott a félelmem. Vettel Hamilton elé jön vissza! Elbukták az első pozíciót. A holland kettejük között van, de neki még jönnie kell majd kereket cserélni. Szét van szakadva a mezőny, előzés még mindig alig történt. Mutatták, ahogy Toto - a Mercedes csapatfőnöke - ököllel rácsap az asztalra, kétszer is. Ebből száz százalék, hogy mém lesz. Daniel megcsúszik! A pálya szélén álldogál, a sisakja nyitva, és a fékek füstölnek. Sajnos ennek ennyi volt. Pedig látszott, hogy mindent megtettek a srácok. Egyöntetű sóhajtás szalad fel a boxban. Sajnálom a srácokat. Közben megy tovább a futam, Vettel előnye 6 másodperc Lewisszal szemben. Ennek a futamnak annyi volt. A harmincadik körben a top 5 ugyan az: Vettel, Hamilton, Bottas, Raikkönen, Verstappen. Valamit elrontottak a fiúk az autóban, Verstappen csak az ötödik helyre elég. Nem tudom, mi lehet a probléma. Mindenki arra számított, hogy ők lesznek a nagy kihívói a Mercedesnek. Esélytelen, hogy a top öt összeakadjon, ijesztően nagyok a különbségek. Már csak a középcsapatok csatájában reménykedhetünk. A Mercedes taktikai hiba révén a B tervben gondolkodik, de később elvetették, szóltak Lewisnak. A negyvenharmadik körig semmi izgalmas sem történt, maximum leköröztek pár embert, és ennyi. Meglepetés-e vagy sem, Stroll megint kicsúszott, a kavicságyból hozzák vissza a boxba. Ezzel ötre nőtt a kiesők száma. Pár szerelője Danielnek, munka híján ideült mellém. A kocsik közelednek az élmezőnyben, de nem eléggé, ebből semmi sem lesz. Persze a fiúk mellettem drukkoltak, hogy akadjon össze a két Mercedes és essen ki, valljuk be, erre szinte semmi esély. Az ötvenedik körben az egyik Haas szolgáltatta az izgalmat azzal, hogy félreállt. Mindkét autója kiesett a csapatnak, nem a legjobb kezdés. Két körrel ez után, Alonso-Ocon-Hülkenberg trió ráfordul a célegyenesre. Könnyedén elmennek a McLaren mellett, ami tönkrement. Alonso számára is véget ért a verseny, megadta magát a motor. Lezajlott a meglehetősen eseménytelen futam. A boxban komor hangulat uralkodik. A Ferrari győzelme meglepően sima. A beérkezők sorrendje: Vettel, Hamilton, Bottas, Raikkönen, Verstappen, Massa, Pérez, Sainz, Kvyat, Ocon, Hülkenberg, Giovinazzi, Vandoorne.

Mindent összevetve, nem volt valami eseménydús nagydíj. Összesen öt előzés történt, és a beharangozott látványos vezetői hibák is elmaradtak, a technika babrált ki sokakkal. Ránéztem a telefonomra, jócskán elmúlt hét óra. Tízkor megy a gépem, addig ki kell érni a reptérre, indulnom kell. Végleg itt kell hagynom mindent. Visszatérnek a szürke hétköznapok, a szüntelen edzés. Nem mondanám, hogy kiestem volna a felkészülésből, elég fittnek érzem magam a feladatra, hogy versenyezzek. Oda kell tennem magam, hogy lássák, méltó vagyok a keret állandó tagjának lenni. Addig is, vár rám egy hosszú repülőút. Muszáj megkeresnem Danielt. Kopogtam a szobája ajtaján, de semmi, zárva volt. Meg kellett kérdeznem Christiant, aki felvilágosított, hogy a büfében ücsörög. Így elsprinteltem oda, de úgy néztem ki, mint valami sánta ember, aki botladozik, de nem érdekelt. Beértem a terembe, az ausztrál háttal ült. Odaálltam mellé, és megszólítottam.

- Daniel! - Megfordult, de az arcáról semmit sem tudtam leolvasni.

- Mi az? - mondta mogorván, egy cseppet sem kedvesen.

- Csak… jöttem elbúcsúzni.

- Oh - hallgatott egy ideig, majd felállt.

- Ez is elérkezett - tártam szét a kezem, megszakítva a beállt csendet, de őt nem ez foglalkoztatta.

- Látom, megtartottad az ígéreted - mosolyodott el, utalva a hátamon lévő zászlóra.

- Igen, ebben néztem végig a futamot. Hamarosan indulnom kell.

- Majd írni fogok és hívlak, nézd a telefonod.

- Rendben. Akkor Japánban találkozunk.

- Akkor Japánban - mondta, és szorosan a mellkasához szorított. Nem akartam elengedni. Hiába kaptunk össze a délután folyamán, akkor is hiányozni fog a vigyorgása, a pozitív kisugárzása, a barátsága. Árpilis harminc csak egy hónap múlva lesz, addig túl kell élnem az edzéseket. Egyenes út vezet a magányba. Otthon leszek, egyedül. Maximum néha anya is benéz, ha kitemetkezik a munkából, de úgy élünk egy házban, mint a lakótársak. Egészen biztos vagyok benne, hogy én is hívni fogom az ausztrált. Bele fogok őrülni az egyedüllétbe. Rájöttem, hogy mennyire nagy szükségem van barátokra, legalább egyre, ha nem többre.

Immáron sokkal nyomottabb hangulatban sétáltam a Mercedes boxa felé. Lewis megígérte, hogy fuvaroz a hotelig, ahol csak fel kell vennem a bőröndöket és kijelentkezni, majd a reptérig. Az ezüstnyilaknál sem volt felhőtlen az öröm, a győzelem elmaradt, de legalább mindkét pilóta a dobogón végzett. Lewis átöltözött, pont akkor jött ki, mikor odaértem. Szerencsére most nem kellett nekem adnia még egy kabátot. A levegő ugyan lehűlt, de nem volt vészes egy pulcsiban flangálni.

- Mehetünk - mondta, majd a fejére húzta a sapkáját. Eddig nem is tűnt fel az új dizájn, fekete alapon fekete logó, mintha csak nekem lett volna tervezve, imádtam. - Kell? - kérdezte, mikor észrevette, hogy bámulom. A választ meg sem várta, hanem rárakta a fejemre. Megigazítottam, majd rásandítottam.

- Még mindig Red Bullos vagyok - nevettem.

- Mit számít az - legyintett. - Amúgy jól áll, megtarthatod.

- Köszi. - Ha így haladunk, a végén még elhalmoz mindenféle csapatcuccal. Erre gondolva megint összeszorult a gyomrom. Mindjárt őt is itt kell hagynom. Beszálltunk, és elindultunk. A hotelben nem szömszötöltem sokat, csak gyorsan kijelentkeztem, bedobáltam a bőröndjeimet. Érdekes, eggyel jöttem és kettővel távozom. Csak azt nem tudom, hogy mit is fogok kezdeni Moszkvában a nyári ruhákkal, a körülbelül öt fokban. Sebaj, legalább vannak.

- Nem akarok elmenni - mondtam, megtörve a csendet, miközben egyre közelebb kerültünk a repülőtérhez.

- Mikor látlak újra? - kérdezte reménykedve, miközben a szemeivel engem vizslatott.

- Nem tudom - suttogtam -, megpróbálok kijönni a Spanyol nagydíjra, de nem ígérhetek semmit.

- Értem - mondta, s nem szólt semmit sem utána.

Elérkezett ez a pillanat is. Megérkeztünk a Melbournei repülőtérhez. A szívem szakadt meg. Nem akartam elengedni, nem akartam elmenni innen. Ez a pár nap, amit együtt töltöttünk, olyan hamar eltelt. Megfogta a kezem, és maga felé fordított.

- Búcsúzzunk el itt. Nem akarom, hogy másnap a címlapon legyünk - nézett a szemembe, én pedig teljesen megértettem őt. Nekem sem tett volna jót, ha letámad a média. A szívem egyre szaporábban vert, ahogy a pilótát bámultam. Nem tudtam, mit akar közölni. Kép puszival akartam elköszönni, de ő úgy látszik, nem ezt tervezte. Közelebb hajolt, és a számra lehelt egy csókot. Istenem, milyen puha ajkai vannak! Szorosan magához húzott. A mellkasára hajtottam a fejem, de az egyik kezemet még mindig fogta. Sajnos az idő szűkösnek bizonyult. Lassan eltávolodtam tőle, és kihúztam a kezem.

- Szia - köszöntem el, de már a sírás fojtogatott.

- Vigyázz magadra, Lena - mondta, majd becsuktam a Mercedes ajtaját. El sem hiszem, hogy vége. Amint újra és újra felidéztem magamban a csókot, még inkább sírhatnékom támadt. Egyre jobban hiányzott az érintése, az ölelése, amikor elmosolyodik, az egész lénye. Ha valaki azt mondja nekem egy héttel ezelőtt, hogy két nap alatt is lehet szerelembe esni, nemes egyszerűséggel kinevettem volna. S most mégis, itt állok a Moszkvába tartó gép előtt. Hamarosan felszállunk. Végleg magam mögött hagyom Melbourne-t, Ausztráliát, a Forma-1-et, azokat a pilótákat, akik a szívemhez nőttek. Még a biztonsági őr is hiányzott, aki sosem akart beengedni. Egyszer mindennek vége. Itt állok, várva a becsekkolást, gombóccal a torkomban, és reménytelenül szerelmesen.