17

2017. március 25.

Ausztrália, Melbourne

Korán kelés, fura hús reggelire, nyújtás, gondosan kiválasztott ruhák, csak a szokásos. Igyekeztem csinosabbra venni a figurát, hátha összefutnék esetleg Lewisszal. Tegnap rengeteget gondolkodtam rajta. Túlzás lenne azt állítani, hogy akar tőlem valamit. Le kell szállnom a földre, nem szabad túlságosan beleélnem magam. Viszont be kell vallanom magamnak: tetszik Lewis. Amiért gyűlölöm az érzéseim, mert megint csak hiú ábrándokat kergetek. Azt hittem, már kinőttem ebből a korból. Sajnos a szívnek nem lehet parancsolni. Sebaj, ha hazamegyek, utána valószínűleg nem látom két hónapig, elvégre, egy ideig még nem tudok kimenni majd a nagydíjakra. Az alatt az idő alatt pedig el tudom felejteni ezt az egészet.

Egy trikóban és szoknyában mentem ki a pályára. A sok taxizás miatt jelentősen megcsappant az összeg a kártyámon, de még mindig nem mondható kevésnek. A szálloda ki van fizetve, és többször nem is fogok elmenni vásárolni, mindenem megvan, ami szükséges. Dél körül néztem csak ki a pályára, addig készülődtem. Ma nem volt annyira meleg, mint tegnap. Az előrejelzés délutánra esőt jósol. Remélem, azért az időmérőt nem mossa el.

A hajamat megmostam, és a lecsökkent páratartalom miatt kiengedve hagytam, szabadon, a hullámos formájában. Egy napszemüveggel tűrtem hátra, hogy ne lógjon a szemembe. Felkaptam a táskám, és indulásra késznek nyilvánítottam magam. Annyit készülődtem, hogy kezdtem éhes lenni. Majd a pályán ebédelek valamit. Nem tetszik ez nekem, egyre éhesebb szoktam lenni. Lehet, elszámoltam az adagokat, vagy ki tudja. Nem szeretnék csalódást okozni Tatyanának, hogy elküld szabadságra, én pedig felszedem a kilókat.

Kiértem a pályára, ahol éppenséggel semmi dolgom sem akadt. A két pilótánk adatokat elemzett, bár már csak két óra, és kezdődik a harmadik szabadedzés. A VIP részen sétálgattam, nem akartam a szurkolók tömkelegében elveszni. Most egy kis nyugalomra vágytam. A huszonkettő fok tűnt a nap csúcshőmérsékletének, nem igazán számítanak ennél melegebbre. Beültem a boxba, és a telefonomon böngésztem mindenfélét. E-mail nem érkezett, inkább benéztem a divatblogokra. Szuper, elvileg a rózsaszín haj lett a menő. Mivel nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval, ezért inkább néztem ki a fejemből a szabadedzés kezdetéig.

Tíz perc múlva kezdődik az edzés, száraz, napos az idő. Pascal Wehrlein helyére Antonio Giovinazzi ül be, és ő vesz részt a futamon is, úgy hallottam. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog teljesíteni. A mellettem lévő autót bámultam, ahova Daniel már befészkelte magát. Az előbbiekhez képest ez az edzés csak egy órás, azaz háromig tart. A közvetítés elkezdődött. A versenyzők már készülődnek. Ha minden igaz, aktív hatvan percnek nézünk elébe. A pályakörülmények valamennyit javultak, hiszen utcai pálya lévén a hétvége elején mindig piszkos az aszfalt. Talán már a valós tempókat láthatjuk, ki tudja. Csak az tűnt fel, hogy mindenki kifelé tekintget. Széttárt kezek és értelmetlen tekintetekkel találkoztam. A kijelzőre néztem. Elkezdett esni az eső, két perccel a zöld jelzés előtt, a semmiből! Nem is értem. Pontban kettőkor megkezdődött a tréning. Mint tegnap is, a sort most is a Haas nyitja. A kisebb csapadék egyelőre semmit sem befolyásol. Öt perc telt el, az ausztrál autóján valamit nagyon néznek, kezdek aggódni. A két Mercedes körözgetett, de ár ők is visszamentek a garázsukba. Végre kiengedték Danit is, és pár perccel később az övé az első mért idő is. Szép lassan egyre többen teljesítenek, tíz perccel a kezdés után már nyolc idő jelenik meg a kijelzőn. Miközben Dani a boxban, az egyik Ferrari defektet kapott. Ha jól láttam, Raikkönen az és a bal hátsó gumija szakadt szét. Vissza is tért a boxba. Az első negyed óra után a sorrend: Vettel, Raikkönen, Ricciardo, Kvyat, Massa, Verstappen, Sainz, Ocon, Pérez, Stroll, Palmer, Giovinazzi. Viszont újra kisütött a nap, nyoma sincs az esőnek! Jó hír a csapatoknak, bár Palmer alatt probléma van a Renaultval. A Mercedesnél jól látható, hogy Bottas sokkal többet csúszkál, mint Hamilton. Lewis sokkal határozottabban tud menni, jelenleg idő nélkül a huszadik. A közvetítésben feltűnt Nicole Kidman! Megérkezett az első sztárvendég. A Ferrari garázsában mutatták. Jelenleg tízen vannak kint, de Dani nincs köztük. Komolyan kezd aggasztani, mi lehet avval az autóval. Elérkeztünk a harmadik edzés feléhez. A jelenlegi top tíz: Vettel, Hamilton, Bottas, Raikkönen, Ricciardo, Sainz, Kvyat, Grosjean, Hülkenberg, Massa. Végre kimerészkedett az ausztrál is, ultra-lágy gumikon. Ugyan megy egy gyors kört, de pozíciót nem javít. A középső szektort elrontotta. Megfigyeltem, hogy a kettesben rengetegen hibáznak, például Lewis is az előbbi körében. Az utolsó tizenöt perc következik. Dani még mindig kint, úgy látszik, a félelmem alaptalannak bizonyult. Bottas, Hamilton, Hülkenberg, Stroll és Ricciardo a pályán. Jön az utolsó etap. Várjunk! Piros zászló, a kanadai autója füstöl. A visszajátszásban látszott, hogy szépen odaverte a gép jobb oldalát. Ha az autó súlyosan sérült, még az időmérő is kétséges. Nem megy ez az újonc pilótának. Hét perc van még, és áll az edzés. Nem indítják újra, így megvan a végeredmény: Vettel, Bottas, Hamilton, Raikkönen, Hülkenberg, Ricciardo, Grosjean, Sainz, Kvyat, Magnussen a top tíz.

Az edzés végezetével felállok, és a büfé felé veszem az irányt. Az ebédet kihagytam, most is csak zöldségeket fogok enni. Teljesen olyan érzésem van, hogy felszedtem valamennyit. A nők általános problémája.

Nem tudom, hogy mennyi ideig bámulhattam az előttem levő tányéron a párolt zöldségeket, de megérkezett az ausztrál. Kihúzta velem szemben a széket, és levágódott. Átöltözött már a csapatruhába, gondolom, az interjúk is megvoltak. Te jó ég, megint sikerült elmerengnem egy jó ideig. Visszatért a régi Elena.

- Mennék még egy utolsó gyors kört, erre leállítják az edzést - méltatlankodott, amin elmosolyodtam. Olyan aranyosan néz ki, amikor panaszkodik, mint egy durcás kisgyerek.

- Ne nevess, ez igen is probléma. - Próbált komolynak tűnni, de látszott rajta, hogy visszafolytja a vigyorát. Nehéz volt megállni nevetés nélkül.

- Bocsánat - tettem fel a kezem védekezően, mire megtartva a pókerarcát, bólogatott.

Sajnos el kellett mennie nyilatkozni, én pedig inkább bent maradtam. Eszegettem pár szelet almát, de tudtam, ha még sokáig ülök még itt, valószínűleg az egész kínálatot felfalom. Muszáj kiszellőztetni egy kicsit a fejemet. Biztos elintéztek már mindent, megkeresem inkább Danit. Igaz, csak tíz perce lépett le, de mire odatalálok, lehet vége is lesz. Nem vagyok tisztában ezekkel a dolgokkal, hogy hogyan is működnek, szóval csak remélni tudom, hogy nem faggatják sokáig. Feltámadt a szél is, aminek nem igazán örültem, mivel szoknyában indultam el a hotelből. Csak remélni merem, hogy nem okoz pár kellemetlen pillanatot.

A levegő tovább hűlt, fél négy körül már húsz alá csökkent, és a nap sem sütött. Orosz lévén nem fáztam, pedig a többiek mind kabátban ücsörögtek. Én egy szál pólóban futkostam. A napszemüvegemre sem volt szükségem, de valamennyire hátrafogta a szél által összeborzolt hajamat. Úgy látszik, hogy valamilyen VIP részre tévedtem, hiszen nem nagyon fedeztem fel szurkolókat, csak csapatruhába öltözött embereket. Nézelődtem, hátha felfedezem az ausztrált, de nem akart előkerülni a sok Red Bullos közül. Feladva a keresést, odamentem az egyik csapatpólóshoz.

- Bocsi, nem tudod, hogy hol van Daniel? - kérdeztem, ha jól tudom Helmuttól. A nevekkel nem igazán vagyok tisztában, de azt tudom, hogy ő elvileg egy fontos része a csapatnak.

- Arrafelé láttam - mutatott jobbra - Mellesleg, ön Ms. Elena?

- Igen, Elena Radulova. - Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy egyből letegeztem.

- Örülök a megismerkedésnek. Nyugodtan tegeződhetnünk - mosolygott rám az öreg.

- Köszönöm! - zártam le a beszélgetést. Miután eltávolodtunk, kifújtam a levegőt. Barátságosnak tűnt, meg minden, de ez akkor is roppant kínos volt a számomra. Elindultam az általa mondott irányba. Ahogy forgattam a fejem, hirtelen feltűnt tőlem egy tíz méterre az ausztrál. Velem szemben állt, és beszélgetett egy Mercedesessel. Őt nem láttam, mivel nekem háttal állt, de Daniel egyből kiszúrt. Elkezdett integetni, mintha amúgy nem én vettem volna észre először. A másik alak erre a reakcióra megfordult. A szívem hatalmasat dobbant. Miért kell pont most Lewisszal beszélgetnie?

- Elena! Hát te? - kérdezte feldobódva. Ötletem sincs, hogy miről beszélgethettek, de úgy látszik, nem akarták folytatni.

- Szia, Lena - köszönt halkan a brit is. Hirtelen el is felejtettem, miért jöttem. Zavartan a fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsemet, bár nem értem, minek, hiszen a napszemüveg hátrafogta. Kezdődnek az értelmetlen cselekedetek.

- Tényleg, melyik nagydíjra tudsz kijönni? - mentett ki Daniel a kínos helyzetből.

- Nem tudom. Kínába biztos nem, a következőre se…

- Utána az Orosz nagydíj lesz, harmincadikán - mondta. A fejemben végigpörgettem a naptárat, remélve, hogy nem csal az emlékezetem. Lewis eközben csak csendben hallgatott minket, nem szólt bele.

- Basszus, Japánban leszek!

- Mert? - kérdezte, kicsit indulatosabban, mint kellett volna. Egy verseny sokkal fontosabb, mint egy hülye futam, amiből van vagy húsz egy évben! Igyekeztem lenyugodni, ezen nagyon felhúztam magam.

- Verseny.

- Spanyol nagydíj? - kérdezte.

- Figyelj, nem tudom, az a lényeg, hogy a huszonnegyedikei és a harmincadikai hétvégén nem érek rá - sóhajtottam.

- Miért, előtte hova mész?

- Kínába, szintén verseny.

- Van azon a hétvégén futam? - kérdezte Lewistól.

- Nincs - válaszolta szűkszavúan. Éreztem magamon a tekintetét, szerencse, hogy nem az a pirulós fajta vagyok.

- Értem. Eljöhetek? Mindig is érdekelt, hogy milyen élőben.

- Felőlem - vontam meg a vállam. - Szombat és vasárnap, ha meg akarod nézni a szólómat is, akkor az előbbi napon gyere.

- És hol lesz?

- Taiyuan. Fogalmam sincs, hogy az merre van.

- Nekem sincs. Akkor majd még beszélünk. Mennem kell, Christian hívat - nézett rá a telefonjára összeráncolt szemöldökkel. Intett egyet, majd elköszönt, és kettesben hagyott minket. Ötletem sem volt, hogy milyen témával álljak elő, hogy megtörjem az időközben kínossá vált csendet.

- Elmegyünk sétálni? - kérdezte egy kis idő után.

- Aha - válaszoltam, és elindultunk. Hogy merre, azt nem tudom, reméltem, ő tisztában van vele.

- Gyakran szoktatok versenyezni? - teszi fel a kérdést. Akaratlanul is végignézek rajta. Már át van öltözve az overállba, amelyet félig lecipzárazott. A szokásos szemüvege most is eltakarta az arcát, igaz, már nem sütött a nap. Nem volt rajta sapka, ezért szemügyre vehettem a haját is, amely fény híján feketében pompázott. Feltűnt, hogy egy kis ideje már engem vizslat. Gondolom, a válaszra vár.

- Nem, egyáltalán nem.

- Értem. Szoktál izgulni? Ahogy észrevettem, te nem az a fajta vagy - mér végig.

- Tényleg nem, de ilyenek előtt mindig. Csak akkor, amikor már ott állunk a bevonulás előtt, azt megelőzően nem stresszelek rá.

- Nem nézem ki belőled.

- Pedig olyankor már az ájulás szokott kerülgetni - nevettem.

Csak azt vettem észre, hogy elkezdek fázni. A levegő lehűlt. Jól elütöttük az időt. Csak egy könnyed beszélgetés volt. Sokat kérdezett rólam, a szinkronúszásról, úgy tűnt, tényleg érdekli. Rengeteget nevettünk, megosztott pár vicces történetet is. Igyekeztem feloldódni. Jól esett a társasága. Egyszer sikerült látványosan zavarba hoznia, szerintem ezt észre is vette, ezért ejtette a témát. Imponált, hogy így figyelt rám. Komolyabb témákba nem mentünk bele, de felszínesnek se mondható. Inkább baráti, az jellemzi a legjobban. Szívesen folytattam volna még a beszélgetést, de hamarosan kezdődik az időmérő, ezért el kellett mennie. Visszakísért a paddockba, a Mercedes boxa előtt váltunk el, onnan meg már én is eltalálok a Red Bullig.

- Na, mi volt? - jött ki a folyosóról Dani, miközben a kulacsát tartotta a kezében. Beleivott, majd rám emelte a tekintetét. Feltűnt, hogy Lewisnak sokkal sötétebb a szeme, már majdnem fekete, míg neki inkább a csokoládéhoz hasonlít. - Hahó - lengette meg előttem a kezét az ausztrál, kiszakítva a merengésből.

- Semmi, elmentünk sétálni, és beszélgettünk - vontam meg a vállam. Igyekeztem felvenni a nemtörődöm stílust.

- Aha - vigyorgott, mint aki mindenről tud - szerelem van a levegőben! - kiáltott fel, kivillantva az összes fogát.

- Inkább ülj be - mutattam az autójára. Az arcán a nyertesek vigyora jelent meg, és elégedetten nyugtázta, hogy szerinte igaza van. Nem kívántam kommentálni az eseményeket, már is elkezdett kombinálni. Inkább leültem a megszokott helyemre, és vártam az öt órát.

Zöld jelzés! Elindult a Q1, ami tizennyolc percig tart. Heten már egyből kihajtanak, bár ilyenkor még nem láthatjuk a top csapatok erejét. Szinte mindenki kigurult, kivéve Strollt, aki nem biztos, hogy részt vesz az időmérő edzésen. Sorra jelennek meg az idők, de ez még nem a reális, legalábbis a Mercedesnél és a Ferrarinál biztos nem. Hét perc múlva így néz ki az első tíz: Bottas, Hamilton, Vettel, Pérez, Massa, Sainz, Grosjean. Kvyat, Magnussen, Ocon. Meglepetésre, a Williams újonca beült az autóba. A szerelők szenzációs munkát végeztek, ha ilyen hamar össze tudták rakni a kocsit. Közben az ausztrál is kigurult, bár már megszokhattam volna, hogy mindig ácsorognak még fél órát a boxban. Vandoorne visszatért a boxba, idő nélkül. Valami gond van az üzemanyaggal. Daniel egyelőre csak a negyedik, de majd a végén kell odatennie magát. Lecsendesült a pálya, csak hatan közözgetnek. Három perc van csak hátra, Dani még mindig ugyan azon pozícióban áll. Leintik a Q1-et, amit Hamilton nyert meg. Az ausztrál lejjebb csúszott, de nem számít. A kiesők: Giovinazzi, Magnussen, Vandoorne, Stroll, Palmer. Elindult a Q2! Rögtön a két Mercedes nyit, fej-fej melletti idővel. Szoros csata lehet a középmezőnyben. Két perc múlva a következő a sorrend: Bottas, Hamilton, Raikkönen, Vettel, Ricciardo, Verstappen, Pérez, Ocon. Bejátszották a Red Bull egyik rádióbeszélgetését. Ohó, Max panaszkodott Danire! Dühösen szólt, hogy ne küldjék többet az ausztrál mögé, mert állítása szerint nagyon lassú. Hat perc van hátra a végéig, most csak négyen a pályán. A top tíz élmezőnye nem sokat változott. Leintik a Q2-őt, amit Bottas nyert meg Hamilton előtt, a két Red Bull csak az ötödik és a hatodik. Sebaj, mindjárt kiderülnek a valós erőviszonyok! A kiesők: Pérez, Hülkenberg, Alonso, Ocon, Ericsson. Tizenkét perc áll a mezőny rendelkezésére a Q3-ban. A három top csapat már a pályán! Elkezdett cseperegni az eső, de ez még semmit sem befolyásol. A szám elé kaptam a kezem. Az egyik Red Bull megpörgött, és a kavicságyban landolt, csúnyán összetört a hátulja. Először nem láttam a számot, majd másodpercekkel később kitisztult a kép. Jaj, ne, csak ezt ne! Pont a hazai futamán történt. Iszonyúan sajnáltam Danielt. Bocsánatot kért a csapattól. És még Max a köre miatt bosszankodik, őrület! Piros zászlóval félbeszakították az időmérőt. Hat perc kellett ahhoz, hogy elvontassák az autót, de pontban hat órakor újra zöld jelzés van a pályán. A csendes percek után következik csak az igazi finálé. Mindenki kint körözget a pályán. Sorra érkeztek a jobbnál jobb idők, mindenki igyekezett a maximumot kihozni. Végül Lewisé lett a pole. Igazából számítottam rá. Arra viszont már kevésbé, hogy mellette az egyik Ferrari fog állni a rajtrácson! Vettel második lett, megelőzve Bottast. Utánuk Raikkönen, míg Max csak az ötödik lett. Meglepett a Haas, Grosjean a hatodik. Massa, Sainz, Kvyat a további sorrend, tizedik helyen pedig Daniel.

Végignéztem az időmérőt, hátha addig az ausztrál valamennyire lenyugszik. Első utam hozzá vezetett. Benyitottam a szobájába. Az ágyon ült, arcát a kezébe temette. Borzalmas volt így látni a mindig vidám pilótát, ennyire összetörve. Sóhajtott egy nagyot, majd rám emelte a tekintetét. Igyekeztem biztató lenni. Nem szép dolog, de muszájnak éreztem. Tudtam, hogy holnap, ha el is tud rajtolni, száz százalék, hogy csak büntetéssel, ami miatt még hátrébb csúszik a rajtrácson. Elővettem a pozitív énem (nem is tudtam, hogy van ilyenem), és beszéltem. Csak mondtam, mondtam és mondtam, hogy mennyire ügyesek a srácok, semmi baj sem lesz, a rajongók mindenáron ünneplik. Hosszú percek után, miután elmondtam hatszáz bölcsességet, ezer lelkesítő beszédet, felsóhajtott.

- Rendben. Legyen úgy, ahogy te mondod - mosolyodott el, és megölelt. Tudta, hogy mennyi erőfeszítésembe telt ezeket a szavakat kimondani, miközben még én magam sem hittem bennük, ezért is adott neki plusz löketet.

- Úgy lesz - válaszoltam.

- Hazavigyelek? Csak mennem kell még nyilatkozni párat, addig menj el nyugodtan sétálni, meg ilyenek - mondta, én pedig beleegyeztem. 

Hét órakor visszafelé igyekeztem a szobájához. Tudom, eléggé sokáig lófráltam, de elbambultam, s csak vitt előre a lábam. Ezért kikötöttem egy olyan helyen, amiről sejtelmem sem volt, hogy létezik. Így visszaút is egy külön történet, végül az egyik McLarenes szerelő magyarázta el, akit útközben láttam meg. Mostanra már szétfagytam. A levegő lehűlt, és feltámadt a szél. A hármas számmal ellátott ajtón kopogtam, de semmi. Még egyszer, de ugyan ez a reakció. Be akartam nyitni, de zárva volt. Már alig voltak. A paddock kiürült, csak pár szerelő ténfergett. Az egyikhez odamentem érdeklődni az ausztrál felől, de azt a választ kaptam, hogy hazament. Szuper, megfeledkezett rólam! Nemes egyszerűséggel itt hagyott. Ezért még számolok vele! Kénytelen voltam megint taxit hívni. A csapatok nagy része már visszament a szállodájukba, a boxutca is kiürült. Szerencsére egyedül megtaláltam a parkolót. Orkán erejű szél tombolt, és az eső is eleredt, rázott a hideg. Ha most nem fázok meg, akkor soha. Rossz döntés volt reggel otthon hagyni azt a pulcsit, mondván, nem lesz hideg. Már a számot ütöttem be a telefonba. A fogam összekoccant, és még jobban összehúzódtam, amennyire csak tudtam. A hajam átnedvesedett, ami csak tovább hűtött. Megtapasztaltam Ausztrália vad oldalát is.

- Elvigyelek? - kiáltott valaki mögülem. Megpördültem a tengelyem körül. Lewis állt előttem.

- Megköszönném - sandítottam rá, átfagyva.

- Megfázol - mondta, majd a hátamra terített egy Mercedeses kabátot. Követtem őt a - gondolom - céges autója felé. Amint beszálltam, vissza akartam adni a kabátot.

- Ne vedd le, hideg van - ellenkezett.

- Én Red Bullos vagyok, mit szólnak hozzá, hogy Mercis kabátom van? - nevettem.

- Azt, hogy lepaktálsz az ellenséggel - mosolygott. - Amúgy tudom, hogy titokban nekem szurkolsz - kacsintott rám. Egy kicsit belepirultam, nem tudom, mennyire látszott.

Sajnáltam, hogy ki kellett szállnom a kocsiból, mikor megérkeztünk. Szívesen maradtam volna még vele. Nem az az ember, akinek a média beállítja. Nem az a bulizós, aki állandóan csak csajozik, hanem lehet vele értelmesen is kommunikálni. Kétség sem fér hozzá, hogy megtetszett, ő az esetem. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, engem szólítgat. Csak akkor, mikor meglengette előttem a kezét.

- Hahó, Lena - találtam szembe magam a vigyorgó fejével.

- Bocsi - sütöttem le a szemem, mire legyintett.

- Csak azt kérdeztem, hogy holnap hányra jössz? Elmehetnénk futam előtt sétálni egyet. Jól esik ilyenkor kiszellőztetni egy kicsit a fejemet.

- Persze. Hánykor is kezdődik?

- Hatkor rajtolunk, de előtte két órával már ott kell lenni a boxban. Szóval kettő körül?

- Oké, akkor majd a boxban.

- Megnézhetem? - kérdezte hirtelen, és a gyűrűmre mutatott.

- Persze - válaszoltam. Megfogta a kezemet, és felé hajolt. Alaposan végigmérte a köves darabot, majd felnézett. Az arca csupán tíz centire volt az enyémtől. A meglepetéstől hátrahőköltem, így eltávolodtunk egymástól. A brit kifejezéstelenül fürkészett, majd elengedte a kezem.

- Bocsi, nem számítottam rá, hogy ilyen közel vagy. - Éreztem, hogy immáron másodszorra is elönt a pír. Összehúztam magamon a kabátot, és a kilincsre tettem a kezem. Ugyan is már öt perce megérkeztünk.

- Leszek én még közelebb is - húzta cinkos mosolyra a száját. A szívem kihagyott pár ütemet, teljesen ledöbbentem. Nem hiszem el. Lewis Hamilton most komolyan flörtölt velem?