2017. június 28., szerda

39

2017. június 23.
Azerbajdzsán, Baku

A tegnapot sokkal nagyobb életkedvvel csináltam végig. Ez Tatyanának is biztos feltűnt, mert elégedetten nézett rám, mikor kijöttem a vízből. Felhívtam Danielt, aki ujjongva fogadta a hírt, miszerint kijövök a futamra. Intézett szállást is, meg mindent. Pakoltam, majd este tíz órakor már a terminálban várakoztam. A gép késett, nem is keveset, ezért csak reggel ötkor estem be hullafáradtan a szobába. Az időeltolódás nem jelentett gondot, mivel csak egy óra volt a különbség Moszkvához képest.
A bakui Boulevard Hotel mesésen nézett ki. A luxus minden mennyiségben megtalálható volt mindenhol. A szoba különösen tetszett, örültem, hogy nem foglaltak nekem egy tengerparti lakosztályt, ezzel is bőven megelégedtem. Maga a helyiség nem volt valami nagy, egy sima, franciaágyas háló fürdővel, viszont annál ízlésesebb. A szürke, barna és fehér színek domináltak. A bejárati ajtón belépve egy szekrénysor után található a háló. A jobb oldalon a fal mellett húzódott az ágy. Vele szemben lévő falon fa dekorációval körbevéve egy hatalmas plazmatévé. Ha
továbbmentünk, a fekhely után még egy szürke fotel terpeszkedett, előtte egy dohányzóasztallal. A másik sarokban egy gurulós szék és egy íróasztal kapott helyet, amin rajta volt egy fehér virág. A fürdőbe belépve az ember eltátotta a száját. Az egész szoba szürkésfehér csempékkel volt kirakva, meglepő, de ízléses hatást kölcsönözve. A fürdőkád hatalmas volt, de mégsem foglalta el az egészet. Ahhoz képest, hogy milyen előítéletekkel érkeztem ide, egyből beleszerettem a helybe.
Bekopogtam Danielhez, aki egy csontropogtatós ölelés után odaadta a belépőt a pályára. Leszaladtam reggelizni, azonban pár falat is alig ment le a torkomon. Nem tudtam, miért. Talán az igalom miatt? Vagy csak ennyire örültem, hogy itt lehettem?
Az edzés kezdetére értem oda, így időm sem volt megállni és a paddock szépségeit bámulni. Egy órakor startolt el az első szabadedzés, jó sokáig készülődtem. Egy egybe ruhát vettem fel, szalmakalapot és napszemüveget. A hőség már-már elviselhetetlen volt, szerencsére mellettem zúgott a ventilátor, ami enyhítette egy kicsit. Tíz percig még a boxban állt mindkét Red Bull, addig Daniel avval szórakoztatott, hogy kacsintgat rám. Elég hülyén nézhettünk ki külső szemmel, mint akiknek tikkel a szemük. A tizenhatodik percben gurult ki egy installációs körre, vissza is tért két percen belül. Húsz perc telt el a másfél órából, de mindenki a garázsban pihent. Öt perccel később Vettel gurult ki. Végre valaki! Mindössze két pilótának volt ideje a neve mellett, senki más sem körözött. Fél óra elteltével megsokszorozódtak az eredmények, a harminchetedik percben Lewis átvette a vezetést. Daniel ment egy mért kört, de bent ragadt a középmezőnyben. Alig egy óra telt el, lecsendesedett a pálya. Az ausztrál kiszállt az autójából, ha jól hallottam, három perc pihenőt kapott.
- Szerintem ez jobban állna - jött oda hozzám nevetve, kezében egy Red Bullos baseball sapkával, amin a hármas szám díszelgett. Levettem a szalmakalapot a fejemről, és hagytam, hogy a fejemre rakja az övét.
- Érezd magad megtisztelve, ezt másoknak meg kell venniük! - hülyéskedett.
- Te jó ég, a nagy Daniel Ricciardo adott nekem egy sapkát! Úristen! - tettettem visongást.
- Alá is írhatok, de csak ha nagyon akarod - kacsintott rám, folytatva a játékot.
- Az arcomra - mutattam vigyorogva. Hirtelen elővett valahonnan egy filcet, és mire észbe kaptam volna, a jobb oldalam dedikálva is volt.
- Idióta! Nem gondoltam komolyan - csaptam a mellkasára játékosan.
- Örülök, hogy ilyen jól elvagytok, de még szabadedzés van - szólalt meg mögülünk Horner. Daniel visszaült az autóba, én pedig ott maradtam a Red Bullos sapkával és az aláírt arcommal. Reméltem, legalább nem alkoholos volt a filc.
Az idők csak úgy röpködtek. Egészen a hetvenedik percig nem történt semmi említésre méltó, de utána már igen. Perez nekicsapta az autóját a falnak, ezért piros zászlóval megszakították az edzést. Az ausztrál most nem boldogított, hanem ment az adatokért. Negyed órán keresztül állt a pálya, csak az utolsó öt percre végeztek. Az állás nem változott, Max nyert Daniel előtt. Mindenki tudta, hogy ez még semmit sem jelent, nem akarták előre elbízni magukat, hiába ment jól az RB. Megvártam, míg a pilóta felöltözik, és elindultunk az ebédlőbe. A szerelők jót mosolyogtak az arcomon. Elterveztem magamban, hogy ezt még megbosszulom.
Csak ketten ebédeltünk, most nem csatlakozott hozzánk senki sem. Azonban megint nem volt étvágyam, csakis a párolt zöldséget ettem meg, semmi mást.
- Miért nem eszel? - nézett rám aggódva Daniel.
- Nincs étvágyam - húztam el a számat.
- Hogyhogy?
- Nem tudom - vontam meg a vállam. Hallgattunk egy ideig.
- Nem fáj a fejed? - kérdezte hirtelen.
- Most nem annyira, reggel fájt egy kicsit - válaszoltam, az igazsághoz hűen.
- Fogalmam sincs, mi bajod lehet - nézett rám szomorúan. Inkább ráhagytam a dolgot.
Tettünk egy sétát a paddockban, mielőtt vissza kellett volna mennie megbeszélésre. Elsétáltunk a boxok előtt. Akaratlanul is rápillantottam a Mercedes home-jának az ajtajára, mikor nagy meglepetésemre Lewist vettem észre. Nem volt menekvés, ő is kiszúrt. Lefagytam, de ő elkezdett felém igyekezni, az arca meglepődöttséget sugárzott. Azonban Daniel hirtelen elkapta a karomat, és maga után kezdett húzni.
- Azt hittem, már elhagytalak - nevetett, de én csak egy vérszegény mosolyt produkáltam.
Mintha beszélni akart volna velem a brit. Bár, az is lehet, hogy mögöttem állt valaki, és ahhoz igyekezett. Ezt Danielnek köszönhetően sose tudtam meg. Egy kicsit fújtam is rá emiatt, de nem hangoztattam. Sose szerette, ha Lewisról beszéltem.
Áldottam az eget, hogy mennie kellett, így egyedül maradhattam a gondolataimmal. Kimentem a paddock mellé, a szűk utcákra kóborolni. Pár ember járkált csak itt, a legtöbb csapatruhát viselt. Felsóhajtottam, és felnéztem az égre. Szeretem Danielt, a legjobb barátomnak tartom, meg minden, de miért kellett pont akkor megzavarnia? Talán meg tudtuk volna beszélni, hogy mégis miért nem szólt hozzám. Megint emlékeztetnem kellett magamat, hogy mi van akkor, ha nem is engem keresett? Viszont a szívem mélyén éreztem, hogy nem. Hozzám igyekezett. Viszont Dani is egy rejtély maradt. Volt egy olyan érzésem, hogy ő is észrevette a pilótát, ezért húzott el olyan gyorsan, hogy ne beszélhessen velem. Megráztam a fejem. Az egész olyan zavarosnak tűnt.
Ránéztem a telefonomra, és rájöttem, hogy hamarosan elkezdődik az edzés. Fejben teljesen máshol jártam, csak a lábam vitt előre monoton tempóban, így fogalmam sem volt, hogy éppen hol is voltam. A lényeg, hogy nem egy üres helyen, hanem viszonylag sokan tartózkodtak a közelemben. Hirtelen valaki fellökött. Vissza sem nézett, csak folytatta az útját, kissé feldúlt állapotban. Majd megfordult, és mindketten megdöbbentünk. Lehet akkora véletlen, hogy pont ő ütközött nekem?
Meglepődve a szemébe néztem, amiben mintha megcsillant volna valami. Halvány mosolyra húzta a száját, és felém lépdelt. Nem tudtam, mit kellene reagálnom, hogyan kéne viszonyulnom hozzá a múltkori eset után. Ezt a pillanatot választotta egy vörös ruhás ember, hogy elém lépjen.
- Elena, ugye? Te vagy az a múltkori csaj - mosolyodott el Vettel. Magamban legszívesebben félrelöktem volna, hogy rossz időpontot választott, nem tudunk beszélni. Bájvigyorral a képemen, doboltam a lábammal, hogy mikor mehetek már végre. Nem akartam bunkó lenni, hogy félreállítom, ezért végighallgattam.
A háta mögé néztem. Lewis mosolya egy pillanat alatt lehervadt. Megsemmisítően nézett rám, majd sarkon fordult, és elsétált. Utána futottam volna, mert egész biztos, hogy félreértette. A semmit. Ezek után leshetem, hogy valaha is keresni fog. Ha nem lettem volna nyilvános helyen, toporzékoltam, hisztiztem volna egy sort, hogy miért kell nekem ilyen szerencsétlennek lennem. Azonban Vettel velem szemben állt, ezért muszájnak éreztem megnevelni magam.
- Képzeld, sokat beszéltem Allával. De egy ideje már nem ír, nem tudod, mi lehet vele? - kérdezte.
- Csak sok az edzés, készülünk a vébére - válaszoltam. Vágytam rá, hogy felképeljem, habár nem ő tehetett attól, hogy a lehető legrosszabb pillanatban talált meg.
- Értem. Azt nem tudod, mikor fog kijönni egy futamra?
- Nem, sajnos. - Megsajnáltam. Sütött az ártatlanság a gyönyörű, kék szemeiből. Tudtam, hogy teljesen belebolondult a csapattársamba. Hiába, Allának van egy olyan kisugárzása, hogy mindenkit megkap, akit csak akar. Ezzel tisztában is van. Éppen ezért egyszerre több vasat tart a tűzben, nem a komoly kapcsolatok híve. Élvezi, ha körbeugrálják, elhalmozzák mindennel. Sebastian naiv és ártatlan. Nem látja, milyen is valójában a lány. Miért is venné észre? Profi a megtévesztésben. Ráadásul Sebastian nős, két gyerekkel. Nem dobhatja el a családját Alláért, aki csak kihasználná, és egy hónap után - miután jól kiforgatta a vagyonából - otthagyná! Nem hagyhattam, hogy beleszeressen a lányba. Csak tönkretenné magát.
***
A második szabadedzésből nem sok maradt meg. Végig azon kattogtam, hogy hogyan tudnám eltávolítani Allát. Már egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy elhoztam egy futamra, akármilyen bulinak is tűnt akkor.
Daniellel mentem vissza a hotelbe, majd lementünk a wellness részbe. Jól esett egy kicsit elterelni a gondolataimat. Hülyeségekről beszélgettünk, hálás voltam, hogy nem hozott fel komolyabb témákat. Míg a habokban úszkáltam, elhatározásra jutottam. Holnap meg fogom keresni Lewist, és végre tisztázni fogom vele, mi is volt ez az egész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése