2017. május 15.
Oroszország, Moszkva
Reggel semmi extra nem történt, csak egyszerűen
felöltöztünk, és lementünk enni. Beültünk egy kicsit a wellness részlegbe, ha
már holnap úgy is vissza kellett térni a normális életbe. Daniellel mentünk ki
a pályára. Az ausztrálnak mára kutya baja se volt, ugyanúgy poénkodott vezetés
közben is, mint máskor. Egy szót sem ejtettünk a délután kettő órakor kezdődő
futamról, tudtam, van elég baja, minek felhozni. A paddockban elváltak útjaink,
míg mi békésen sétálgattunk, ő a mérnökeihez igyekezett. Érződött a levegőben -
a párán kívül -, hogy itt kezdődik valami. Csak úgy, mint Ausztráliában. Imádom
a Forma-1-et, mintha eddig ezt senki sem tudta volna. A közvetítések nem adják
vissza azt az igazi érzést, mikor hallom, hogy a motorok felbőgnek, a kerekek
csikorognak. Egyszerűen nem lehet szavakba foglalni azt, ami átjárja a
szívemet. Ezt csak az igazi fanatikusok érthetik meg. Bár mindenki eljuthatna egyszer ide, és megnézhetné, mi is zajlik a
színfalak mögött.
Épp a motorhome előszobájába ücsörögtünk hármasban, a légkondicionált
részen. Már inkább nem is kérdeztem meg, mi történt abban a fél órában, míg
elmentem megkeresni apát, ugyanis Alla keze az ausztrál combján pihent, mikor
visszaültem. Nem akartam beleszólni a lány dolgába, úgy is azt csinál, amit
akar, felőlem aztán mindenkivel összefeküdhet. Úgy tűnt, nem zavartatták
magukat, ha jól tudtam, Daninek nem volt barátnője. Oda sem néztem, mikor
kinyílt az üvegajtó, azt hittem, megint az egyik szerelő, vagy ilyesmi.
Hirtelen Max állt meg előttünk.
- Tegnap Sebastian, ma Daniel? Holnap már én következem? -
kérdezte erőltetett nevetéssel. Az ausztrál már szólásra nyitotta volna a
száját, nagy valószínűséggel megerősítve a csapattársa számára, hogy ők csak
barátok, de Alla megelőzte.
- Ne szólj bele a nagyok dolgába, kisgyerek - húzta fel az
orrát, és lesajnálóan nézett Maxre.
- Lehet, hogy fiatalabb vagyok, de több ész szorult belém,
az biztos - replikázott vissza a holland.
- Inkább maradj a kisautóknál, ide is csak bekönyörögted
magad. - Hogy lehet, hogy ezek ketten fél perc ismeretség után vérig sértegetik
a másikat? Pedig azt hittem, még én
vagyok rosszban Maxszel.
- Állítsátok már le magatokat! - szólt indulatosabban
Daniel. Csak csendben figyeltem, és vártam a szócsata végét. Jobbnak láttam kimaradni belőle.
- Max, még egy gyors edzésre el kell menned - állt meg
mellette egy csapatruhás nő.
- Rendben - legyintett a holland, oda sem nézve.
- Még találkozunk! - tartotta fel a mutatóujját, Allának
üzenve.
- Kisgyerek.
- Ribanc. - Ezzel le is zárták a beszélgetést. Öröm látni, hogy ilyen ,,jó" viszonyban
vannak.
Az onimózus párbeszéd után Daninek is el kellett mennie.
Beültünk a helyünkre, és vártuk a futam kezdetét. Nem faggattam Allát arról,
hogy mi is volt ez az egész, az ausztrál arca teljes mértékben azt sugallta,
hogy nem lát bele semmit, maximum a lány képzel bele többet.
Húsz perccel a kezdés előtt már mindenki kirámolt a
rajtrácsra. A himnusz ceremóniája is lezajlott, hozták a hatalmas spanyol
zászlót is. Elkaptam apát gyorsan a kezdés előtt, csak az időjárásról
érdeklődtem. Mondta, hogy nincs esély esőre, a hőmérséklet pedig ugyan olyan
volt, mint tegnap, huszonöt fok körül ingadozott. Elindult a felvezető kör.
Izgatottság fogott el, nagyon reméltem, hogy Daninek jól sikerül a rajtja, és
nem keveredik balesetbe. Két perc csúszással ugyan, de mindenki visszatért a
rajtrácsra. Sorra villantak fel a piros lámpák. Az ujjaimat szorongattam
idegességemben. Kialudtak a fények, és megkezdődött a spanyol nagydíj. Vettel
lerajtolta Hamiltont, de Raikkönen nagyon visszaesett. Először nem láttam, mi
történik hátul. Jött az első kanyar. Három autó akart elmenni egymás mellett,
ez általában lehetetlen, egy nagyon apró hiba is elég a koccanáshoz.
Beigazolódott a félelmem. A belül haladó Mercedes, vagyis Bottas meglökte Raikkönent,
és a legkülső íven haladó Red Bullt. A garázsban hangosan mérgelődött mindenki,
a hülye rajtszámok miatt viszont először nem láttam, ki esett ki. Hatalmas kő
esett a szívemről, mikor megláttam, hogy Verstappen volt az. Danivel semmi baj
sem történt, nem rajtolt valami jót, de így ki is maradt ebből az egészből. A
visszajátszásban mutatták azt is, ahogyan Alonso átvág a füvön, ezért
visszaesett. Massa érkezett először a boxba, mindössze pár kör után, egy gyors
kerék- és orrkúpcserére. Valakivel biztos összeakadt. Vettel eközben egyre
jobban leszakította magáról Hamiltont, a brit nem tudta tartani a tempóját. Közben
írták, hogy senkinek sem lesz büntetés, versenybalesetnek minősítették. Mivel
semmi izgalmas sem történt, ezért mutatták még egyszer a balesetet,
felülnézetből, ahonnan tisztán látszott, hogy Bottas lökte meg a mellette
haladókat. A tizenkettedik körig semmi érdekes sem történt, a különbségek
állandósultak. Az első igaz kerékcsere Alonsóé. Két körrel utána jött ki
Vettel, lágy gumikért. A nagy kérdés az volt jelenleg, hogy meddig marad kint a
Mercedes. Feltűnt, hogy Lewis nagyon lihegett a rádióban, mikor bejátszották a
beszélgetést. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, inkább figyeltem a mi
pilótánkat. Vettel megelőzte Danit, bár ez nem volt mérvadó, az ausztrál pár
kör után jött is ki, ahogy Hamilton is, mindketten közepesekért. A csapat
nagyon jó munkát végzett, 2.2 másodperc alatt bonyolították le. A Ferrari
lágyon, a Mercedes közepesen. Érdekesnek ígérkezik az élen a csata. Sajnos muszáj
volt azt néznem, hiszen az RB nem annyira jó, hogy meg tudja előzni a két
csapatot, így be kell érnünk mögöttük. Vettel utolérte Bottast. A vak is látta,
hogy a Merci felhasználj őt arra, hogy Hamilton időt nyerjen. Konkrétan
elrontották emiatt a stratégiáját is, rajta kívül csak Wehrlein nem jött még
ki. A huszonötödik körben Sebastian parádés előzéssel megelőzte a finnt. Egy
párszor visszajátszották - izgalmak híján -, még a fűre is ráhajtott a német. A
Mercedes stratégiáját megerősítette, hogy Bottas simán, bármiféle csata nélkül
elengedte Lewist. Vettel eközben kezdett folyamatosan elhúzni, már nyolc
másodperc volt az előnye a harmincharmadik körben. Két körrel később Vandoorne
a kavicságyban. Massával csatázott, miközben a virtuális biztonsági autó alatt
többen is kijöttek kereket cserélni. A harminchatodik körben Hamilton jön ki
lágyakért. A Ferrari azonnal reagált, a közepesek mentem fel Vettel autójára,
de pont véget ért VSC időszak! Hirtelen eltűnt az a nyolc másodperc hátrány,
közvetlenül a német mögé ért vissza. Közben Bottas a pálya szélén, ömlött a
füst az autóból. Valószínűleg a motor adta meg magát. Örültem rendesen, így
Daniel a harmadik helyen autózott, nagyon reméltem, nem történik vele semmi,
mert így összejöhet az év első dobogója, és lesz okunk bulizni is. A
negyvennegyedik körben Hamilton megelőzte Vettelt, nem volt valami nagy csata,
a brit sokkal gyorsabb volt a lágyabb gumikon. Húsz kör volt hátra. Ment a
találgatás, hogy lesz-e C-terc a Ferrarinál, hogy visszanyerjék a vezető pozíciót.
Nem történt semmi érdekes. Csak azt nem értettem, hogyha a lágy kibírt harminc
kört, akkor miért cserél mindenki már tizenöt után? Valószínűleg nem fogom rá
megkapni a választ. Tizenöt óra negyven perckor leintették a futamot. Allával
felálltunk, és tapsoltunk a fiúkkal együtt, hiszen Daniel végül megtartotta a
dobogós helyét, harmadiknak futott be. Ahogy sejteni lehetett a végén, Lewis
Hamilton megnyerte a Spanyol Nagydíjat, mögötte Sebastian Vettel. Érdekes, hogy
a dobogósokon kívül mindenki körhátrányban fejezte be.
Mi is kivonultunk a pódium alá a csapattal. Határtalan
boldogság fogott el, mikor megláttam az ausztrált a pódiumon. Végre összejött
neki! Egyszerűen csak boldog voltam. A német és a brit himnusz után alaposan
meglocsoltak pezsgővel, a hajam teljesen összeállt, a ruhám ragacsos lett, de
nem érdekelt. Mikor lejött, és kezet fogott mindenkivel, odajött hozzám.
Először csak megállt előttem, majd nemes egyszerűséggel felkapott és a levegőbe
repített. Nevetve zuhantam a karjába, úgy tűnt, nem voltam neki valami nehéz.
Alla ugyan mosolygott, de láttam rajta, zokon vette, hogy Dani először nem őt
ölelte meg, és nem is úgy, ahogy engem. Nem foglalkoztam vele, de igazából nem
értettem, miért reagált így. Az ausztrál egy köszönömöt tátogott felém, de csak
legyintettem. Visszamentünk a garázsba, ahol újabb pezsgősüvegek kerültek elő.
Miután elkészült a csapatkép, Dani nemes egyszerűséggel nyakon öntött. Felém
tartotta az üveget, amibe egy kis habozás után bele is ittam. Nem volt annyira
rossz, mint számítottam. A szokásosnál is oldottabb hangulatban tértünk vissza
a hotelbe fél óra után.
Villámgyorsan felszaladtunk a szobánkba. Megvolt a fürdés,
hajmosás, természetesen hagytam, hogy a vállamra omoljanak a tincseim.
Felvettem az Alla által megvásárolt vörös ruhát, a lány kisminkelt, egy röpke
óra alatt ki is csíptük magunkat. Feszengve indultam kifelé a szobából, úgy
éreztem, mintha konkrétan fehérneműben flangálnék. Azon kattogtam, mi lesz, ha
elkönyvelnek ebben a ruhában egy igazi ribancnak. Hiába Alla győzködése, ezeket
a gondolatokat nem tudtam elhessegetni. Ő bezzeg magabiztosan lépkedett az
ezüst tűsarkújában előttem, modelleket megszégyenítő járással. Már a
visszafutáson gondolkodtam, annyira jelentéktelenül éreztem magam a talpig
megtestesült szépség mellett. Viszont megígértem
Danielnek, nem vonulhattam vissza.
A helyből, ahova letett minket a taxi, szerencsére nem áradt
a luxus, inkább egy kis, nyugis kocsmának nézett ki kívülről. Megláttuk Danit a
bejárat előtt ácsorogni. Mosolyogva intett felénk, odamentünk hozzá.
- Én leszek ma a testőrötök! - húzta ki magát, miután köszönésképpen
puszit nyomott az arcunkra. Reméltem, nem
lesz sminkes az arca, ezért még számolni akartam Allával.
Mutatta, hogy menjünk előre. Beszélgetett pár taggal az ajtó
mellett, akik szélesre tárták azt, és beléptünk a helyiségbe. Kívülről nem tűnt
semmi extrának, de ahogy beléptünk, őrület volt. Már javában folyt a buli,
erőteljes alkoholszag csapta meg az orrunkat. Fintorogtam. Nem tetszett ez az
egész, valahogy nem éreztem az én világomnak.
- Csak pár pohár, és mindjárt jobb lesz - mondta Alla, és
elhúzott a bárpult felé. Az ausztrál elveszett a tömegben, azonban a lány
annyira szorította a csuklómat, hogy egy tornádó sem szakíthatott volna el
minket. Úgy látszott, a fejébe vette, hogy ma inni fogunk.
- Nyugi, az alkohol nem rossz dolog, sőt! Csak jobb lesz
tőle a parti! Először gyengével kezdünk. Két pohár rosét! - intett a csaposnak.
Nem is néztem, hogy kifizette-e egyáltalán, csak a kezembe nyomta a vöröses
löttyöt.
- Gyümölcsös - mosolygott, már le is húzta az egészet. A
számhoz emeltem a poharat. A szaga nem volt annyira vészes, mint számítottam.
Beleittam. Alla türelmesen megvárta, míg elfogyasztom az italt.
- Na? - kérdezte.
- Annyira nem rossz - mosolyogtam rá erőltetetten. Egy
kicsit émelyegni kezdtem. Nem tudtam,
hogyan kéne reagálnom a borra, sosem ittam még.
- Csak még egy, utána keressük meg a fiúkat! - ordított a fülembe a lány, megpróbálta
túlüvölteni az elektronikus zenét. Előre féltem, mit akar még rendelni. Nem
hallottam, mit mondott a srácnak, de már adta is a kezembe.
- Ne szagolgasd, idd! - A szájához emelte, és egy húzásra
kiitta a tartalmát. Egy kicsit megborzongott, de látszott rajta, hogy már
tapasztalt. Elégedetten mosolyodott el.
Egy húzásra megittam a löttyöt, ami feketés árnyalatban
pompázott. Azt hittem, abban a pillanatban kiadom a gyomrom összes tartalmát.
Pár perccel később sem tűnt el a számból a borzalmas íz. Akaratlanul
összehúztam a szemem, minden erőmmel azon voltam, hogy ne köpjem rá az egészet
az előttem álló lányra. Pedig ez még nem volt semmi. A nyelőcsövemet végigmarta
a folyadék, a tüdőm szorított, azt akartam, hogy legyen vége. Mintha
meggyújtottak volna belül, annyira égetett. Éles fájdalom hasított a fejembe.
Percekkel később is hányingerrel küszködtem. Hogy tudnak ebből az emberek akár
több pohárral is inni? Akár egy egész üveggel? Jézusom, én már ettől is
kikészültem, teljesen.
- Mi volt ez? - kérdeztem, mikor már megtaláltam a hangom.
- Unicum - nevetgélt össze-vissza. Hát, őt sem nehéz leitatni.
Miközben Alla egy asztal felé indult, ahol állítása szerint
Danielék ülnek, szem elől tévesztettem a lányt. Kétségbeesetten forgolódtam,
mikor szerencsére egy ismerősbe botlottam.
- Elena, szia! - köszöntött Carlos. - Örülök, hogy eljöttél
- mosolygott.
- Szia Carlos! Hát, megígértem - vigyorodtam el. Nem
aggódtam Alla miatt, örültem, hogy van végre itt valaki, és nem kellett
állandóan a lány után futnom.
- Hölgyem? - tartotta a kezét, felkérve egy táncra. Normál
esetben elutasítottam volna a félelmeim miatt, hiszen nem is tudtam táncolni,
és nem is ismerem annyira a spanyolt. Kezdett hatni a pia, egyre jobban kezdtem
feloldódni. Megfogtam a férfi felém tartott kezét, és hagytam, hogy a tömegbe
vezessen. Fogalmam sincs, mit és hogyan csináltam, de a reakcióiból ítélve, nem
lehettem annyira rossz. Mondjuk, akkor nem is érdekelt különösebben. Azon
töprengtem a csípőm tekergetése közben, hogy én erre biztosan emlékezni fogok.
Nem hittem, hogy ki fog esni pár részlet, hiszen azt gondoltam, ennyi még nem
ártott meg. Bár nem is voltam matt részeg,
inkább csak feloldódtam, igaz, ezt akkor a világért sem ismertem volna be.
Őrülten jól mozgott a spanyol. Egyre közelebb kerültünk
egymáshoz, a buli a tetőfokára hágott. A keze a derekamon pihent, mikor a
fülemhez hajolt.
- Gyönyörű alakod van. - Kirázott a hideg a rekedtes
hangjától, jó értelemben. Azonban a tekintetemet nem szakítottam el, továbbra
is a gyönyörű barna szemébe fúrtam. Sokáig vacilláltam, mit kéne válaszolnom.
Azonban az a rész már kiesett, csak arra emlékeztem, hogy otthagytam a
spanyolt, és a bárpult felé igyekeztem. Kikértem még egy pohár rosét, és az
asztal felé igyekeztem, ahova eredetileg terveztem menni. Ó, bár vesztem volna
el megint a tömegben! Arra sajnos tisztán emlékeztem, mikor odaértem a
társasághoz. Daniel és Alla egymásba gabalyodva, önfeledten elvesztek egymás
szájában. Azonnal sarkon fordultam, és otthagytam őket. Tudtam, hogy este
egyedül alszom - már ha aludni fogok egyáltalán -, hiszen a lány minden
bizonnyal a pilótát fogja boldogítani. Mérhetetlen haragot éreztem, de nem az
ausztrál, hanem a csapattársam iránt. Daniel a barátom, nem akartam hagyni,
hogy szórakozzon vele. Alla nem volt az a lány, aki komoly kapcsolatot keresett.
Mondjuk ki az igazságot, nem bírt megmaradni egy pasi mellett. Más szóval,
ribanc. Éreztem, hogy Dani pofára fog esni. Nem érdemli meg, hogy kihasználják.
Hatalmas a szíve, és igazán szerencsés az, akit igazán szeret. A fejemben már
egy komplett haditervet szőttem, hogy hogyan távolítsam el őket egymás
közeléből. Úgy éreztem, nem vagyok még ehhez eléggé berúgva, csak még több
alkoholt akartam. Teljesen feloldódtam, egyszerűen minden problémám elillant,
pár perc múlva már el is felejtettem ezt az egészet. Nem agyaltam, csak meg
akartam szabadulni minden gondolatomtól, ezért egyre többet és többet kértem a
roséból, ami még viszonylag ízlett is.
- Elég lesz! - szólt rám nevetve Carlos, aki időközben
odakerült mellém. Rávigyorogtam, és a táncparkett felé húztam. Csak foszlányok
maradtak meg ebből is. A lényeg, hogy addig táncoltunk, míg teljesen
kitikkadtam, így levágtam magam valamelyik szobában egy székre. Elsőre azt
hittem, ismeretlenek közé kerültem, azonban mikor kitisztult a fejem, rájöttem,
hogy az egyik férfi nem más, mint Max. Nem tulajdonítottam neki nagy
jelentőséget, csak elterültem az ülőalkalmatosságon, és néztem ki a fejemből.
Azt hittem, elmúlt az alkohol mámoros hatása. Tisztán emlékeztem az érzése, a
mellkasom szorított, és úgy éreztem, értelmetlen az életem. Kitört belőlem
minden bánat. A holland, látta, hogy szét vagyok csúszva, ezért átült mellém.
Időközben kiszállingóztak az emberek a szobából, csak ketten maradtunk.
,,- Olyan értelmetlen
az életem… - kezdtem magyarázni Maxnek. - Lewis sem szeret, beszélni sem akar
velem. Mit rontottam el? Jó, tudom, nem vagyok modell, és nem tudok kijönni
minden futamra, de akkor legalább személyesen a képembe mondta volna, hogy nem
akar látni! Így még az okát sem tudom! Aztán ott van ez a ribanc. Öcsém, már
flörtölt két pasival a paddockból, mit akar Danieltől, akinek ha van, akkor
komoly a szándéka? Nem akarom, hogy megbántsa! Én nagyon szeretem őt, de tudod,
hogy csak barátként. Utálom Allát. Miért kaphat meg annyi pasit? Csak egy
szavába kerül, és már úgy táncolnak, ahogy ő fütyül. Én miért nem vagyok elég
jó ehhez? Hm? Mi a baj velem? Mondd meg! De nem akarom, hogy ők összejöjjenek!
Alla tuti megcsalná. Így is, ő rángatott bele ebbe az egészbe, csakis Carlos
miatt érte meg eljönni, legalább táncoltam egy jót. Ha máskor is jövök, tuti
nem hozom magammal. Láttad, milyen féltékenyen nézett, mikor Dani megölelt?
Pedig én azt hittem, hogy igazi barátnő. Biztos csak azért jött, hogy elvegye
előlem Danit. Ráadásul ezek ketten szobára mennek, így még haza sem tudom
vitetni magam, taxit se tudok hívni… ah, ezt nem bírom idegekkel, kevés volt a
pia!"
Felálltam a helyemről, de azonnal vissza is estem, vagyis
valaki lerántott. Kiszakadt belőlem minden, ami nyomta a szívemet, össze-vissza
csapongtam a témák között. Úgy éreztem, hogy teljesen kijózanodtam. Alkoholért
kiáltottam, egyszerűen még többet akartam. Tudtam, hogy simán rá tudnék függni.
A holland megrökönyödve hallgatta a kirohanásomat, de nem szólt semmit.
Újabb emlékezetkiesés, csak arra emlékeztem, hogy a holland
nemes egyszerűséggel a hátára kapott, és a hátsó ajtón kivitt a helyiségből. Bedobott
hátulra, és elindult.
,,- Háromkor megy a
gépem haza - nyögtem félálomban, mire csak egy morgás volt a válasz, és
hirtelen irányt váltottunk.
- Ma lesz edzésed? -
kérdezte.
- Igen, reggel
kilenckor kezdődik - morogtam. Már majdnem elaludtam, de felkeltett.
- Ébresztő! - üvöltött
a fülembe teli torokból, mire tarkón csaptam.
Csak nyöszörögni tudtam,
hang nem jött a számra.
- A cuccaidat utánad
küldetem, fel kell szállnod erre a gépre, a következő csak hat óra múlva megy,
oda kell érned edzésre - mondta, és kiszedett az autóból. - Az irataid, a
kulcsod és a telefonod itt van, elkértem Allától. Most menj becsekkolni! -
utasított. Nemes egyszerűséggel kinevettem, újra elkattant valami az agyamban.
Csak viháncoltam össze-vissza, mire a holland fogta a fejét.
- Édes Istenem -
sóhajtott fel az égre nézve."
Ez a rész teljesen megmaradt. Innentől már nem emlékeztem,
mit mondott, annyi maradt meg, hogy próbált megnevelni. A torkomon lenyomott
valamilyen fehér tablettát, amitől egyre laposabbakat kezdtem pislogni. Mire
sikeresen leültem az ülésbe a repülőn, elnyomott az álom.
Teljesen józanul ébredtem fel a légiutas-kísérő hangjára.
Becsatoltam a biztonsági övemet.
- Jól aludt? - kérdezte hirtelen a mellettem ülő férfi.
Erősen koncentráltam, de nem ismertem fel. Valószínűleg látta az értetlen
fejemet, ezért kisegített.
- Egy fiatalember megkért rá, hogy figyeljek önre, mert a
beszállásnál nem volt teljesen magánál - mondta. Ó, Max!
- Igen, már rémlik, köszönöm - mondtam, mire legyintett, és
tovább olvasott valamit.
A fejembe éles fájdalom hasított, és felvillantak az este
képei. Te jó ég! Megfogadtam, hogy soha többet nem rúgok be. Mikor Danielre és
Allára gondoltam, a szívem összefacsarodott. A lányról jut eszembe, ő most hol
is van? Ez az egy járat ment ebben az időben Moszkvába, akkor itt lenne.
Forgattam a fejemet, de sehol sem találtam. Tehát lekéste. A következővel talán
az edzés végére ideérne, de arra már felesleges bejönni. Maxen viszont alaposan
meglepődtem. Miatta értem el a gépet. Tudta, milyen fontos nekem a
szinkronúszás, és nem hagyta, hogy egy buta este miatt tropára menjen az egész
karrierem. Edzés után terveztem felhívni, hatalmas köszönettel tartozom neki. Sikeresen
leszálltunk. A reptéren öt percet álltam a futószalag mellett, mire rájöttem,
hogy nem is volt bőröndöm. Na, igen, a
fáradtág jelei.
Fél kilenc, a francba! Hülye időeltolódás, pont Moszkvában
van egy órával később, nem előbb. Villámgyorsan hazamentem, de zuhanyra már nem
volt idő, ezért telefújtam magam dezodorral, hogy ne érezzék a piaszagot. Az
elfolyt sminkemet lemostam. A látványtól elborzadtam. A szemem alatt hatalmas
karikák éktelenkedtek, a hajam egyenlő volt a szénakazallal. Gyorsan
összefogtam egy copfba. Szerencsére az edzőcuccomat mindig összekészítem előre,
így csak felkaptam, és rohantam a kocsihoz. Vezetés közben nehéz volt nyitva
tartani a szemem, akár állva is képes lettem volna elaludni. Villámsebességgel
vettem fel a fürdőruhát az üres öltözőben, a társaim már mind fent voltak a teremben.
Kilenc óra egy percre estem be, már pont vették fel a lányok a cipőt a
futáshoz. Csak elhúztam a számat. Kezdődhetett
a szenvedés.
Kínkeserves négy óra volt, de túléltem. A kimerültség miatt
olyan voltam, mint egy zombi, semmi dinamikát sem produkáltam. Az edzés elején
szerencsére Tatyanáék azon idegeskedtek, hogy hol van Alla, és nem azon, hogy
miért vagyok ilyen. Az ebédszünetben Natalie odaintett magához. Követtem a nőt,
egészen ki a lépcsőfordulóba. Becsukta mögöttem a teremajtót, hogy ne hallatszódjon
semmi.
- Hajnalig buliztál, azért vagy ilyen fáradt? - emelte fel a
hangját, mire összerezzentem. Ennyire
látszik?
- Sejtettem - rázta meg a fejét, miközben fel-alá járkált
idegességében. - Alla rángatott bele ebbe az egészbe, ugye? Azért nincs itt -
mérgelődött. Leültem a kőlépcsőre. Így se volt valami jó kedvem, köszönhetően a
Daniel és Alla párosnak, de a kiabálás még rátett egy lapáttal.
- Ezt nem csinálhatod meg! Hogy akarsz így bekerülni a
keretbe? Egyáltalán, hogy akarsz így válogatott lenni? Ezek a kis bulik
nincsenek megengedve, nem férnek bele! Mi vagyunk az oroszok, a szinkronúszás
legjobbjai, nem engedhetjük meg ezt magunknak! Sokan ölni tudnának a helyedért
és az eredményeidért, erre ilyen felelőtlenül elszórakozod az egészet? Ha be
akarod bizonyítani, hogy nem hiába vagy ott, ahol, nem hiába vagy Tatyana
kedvence, nem hiába kaptál szólót, nem hiába téged raktunk be a csapatba! Így
hálálod meg? Legalább valami pasi van az ügyben, aztán te is depressziós
leszel? Hah, még csak az kéne - horkant fel. - Lehet, hogy más válogatottban
megengedik ezt, de itt nem! Megértetted? - kérdezte, szinte szikrát szórt a
szemével. Nem bírtam megszólalni, csak erőtlenül bólogattam.
A torkomban hatalmas gombóc keletkezett, majdnem elsírtam
magam. Ezt elrontottam, de nagyon. Eljátszottam Natalie bizalmát. Mikor
visszamentünk, azt hittem Tatyanától is kapok még egy adagot, de Natalie
megelőzött.
- Örülj, te Tatyanától nem fogsz kapni, nem akar a sírba
vinni - mondta, miközben megforgatta a szemét. Éreztem, hogy a lányára utal, Alléra.
Igaz, szárazon nem kaptam a fejemre, de a vízben annál
inkább. Visszatért a régi Tatyana, már kezdtem megszokni, hogy mindig engem
szemelt ki magának. Minden egyes apró hibámért belém kötött. Ma csak erősítés
volt, minden mennyiségben. Az sem segített, hogy tegnap óta nem ettem semmit
sem. A hajam borzalmasan fájt, forgott velem a medence. A falak összemosódtak,
alig láttam valamit. Mikor feljöttem, eszméletlenül szédültem. Szerencsére mára
vége volt az edzésnek. A sportitalom is elfogyott, már az sem segített. A
medence szélén kinyomtam magam, de amint felálltam, elvágódtam oldalra. Ha egy
erős kéz nem tart meg, simán koppant volna a fejem a csempén.
- Jól vagy? - nézett rám aggódva Vlada.
- Aha - nyögtem erőtlenül, de a következő lépésnél megint
majdnem összeestem.
- Leesett a vércukrod - közölte Tatyana, aki a mellettünk
lévő padon pakolta a cuccait az uszodatérben. Elmehetne orvosnak, csak ránéz az emberre, és megmondja, mi baja.
- Mikor ettél utoljára? - kérdezte Vlada. Nehéz volt, de az
évek alatt már megtanultam visszafogni a könnyeimet. A hasamat, mintha
felvágták és összehúzták volna, eszméletlenül fájt. Ezt a másnaposság csak
tetézte. Lefektettek a földre, felpolcolták a lábaimat, és megitattak izotóniás
itallal. Nem szerettem a szénsavas dolgokat, de muszáj volt belőle párat
kortyolnom.
- Tegnap délben - hunytam le a szememet, mert tudtam, hogy
az edző ki fog akadni ezen. Azonban Tatyana csak sóhajtott egyet, és inkább lenyelte
a kikívánkozó korholást. Nem akar a sírba
vinni.
Vlada volt olyan kedves és felajánlotta, hogy hazavisz, nem
akarták, hogy ilyen állapotban vezessek. Közben beugrottunk a cuccaimért is,
így már teljesen hazaértem. A lány annyira kedves volt, azok után, hogy úgy
elhidegültünk egymástól Alla miatt. Vlada szerint ő ugrasztott szét minket, és
állt közénk. Én ezt annyira nem érzékeltem, de rettentő boldog voltam, hogy
újra a barátnőmnek mondhatom őt. Megígérte,
hogy később átjön, és segít vacsorát főzni. Addig is, ledőltem egyet pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése